Mit gondoltok arról, aki bölcsibe adja a gyereket, pedig lehet megtehetné, hogy otthon maradjon 3 éves korig?

Köszi a válaszokat, igen rólam van szó, én vagyok az a galád, aki 2 évesen bölcsibe merészeli adni a gyerkőcöt. :)

Azért kérdeztem itt, mert kíváncsi voltam kívülálló véleményre is.

A történet röviden. 2007 október óta vagyok itthon, 2008-ban született a lánykám. Olyan helyen dolgozom, ahol terhesen nem lehet, tehát első perctől kezdve itthon vagyok. Mikor a nagy 2 éves lett, akkor lettem terhes a kicsivel, közben szabin, meg betegen voltam, ő 2011 januárban született. Én is úgy voltam vele, hogy 2 éves koráig semmi kép nem akarok visszamenni, de most már úgy érzem, hogy jobb így mindenkinek. Ennek ellenére mindenkitől azt kapom, mindenhonnan azt hallom, hogy a gyereknek 3 éves koráig az anyja mellett a helye, és minek nekem gyerek ha azt a 3 évet sem bírom ki itthon, pláne, hogy megtehetném.

A nagy már ovis, a kicsit pedig magánbölcsibe adtam, pont azért amiket írt az egyik válaszoló, hogy nem tudnék nyugodt lenni, ha sok gyerek között nem tudnának rendesen figyelni rá, még alig beszél, gyakorlatilag csak szavakban, és ezen a helyen megtaláltam azt amit kerestem, családias környezet, abszolút hozzáértő és képzett gondozó, gyakorlatilag baráti a viszony vele első perctől kezdve. Így nyugodtan megyek vissza dolgozni.

A történethez még hozzátartozik, hogy az utóbbi 1 évben nagyon hiányzott már a munkám, ami egyben hivatás is, nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna rá, vágyom vissza, vágyom emberek közé, a gügyögés gagyogás már nem elégíti ki a kommunikációs igényemet.

Hát ezért került az én drága kincsem 2 évesen bölcsibe.