Az, hogy csinálja, akinél mindig tip-top rend van és ő is mindig tökéletes néz ki, kaja is van úgy, hogy kisbaba/gyerek van otthon?

Rendszeresseg kell es elhatározás.

1 vagyok igen ebben egyetértek hogy az se mindegy mekkora a lakás nekünk is úgy van mint egy utánam írónak hogy 100 nm ugyan a lakás de nincs elég megfelelő praktikus stb. tároló bútorunk főleg nem olyan amit a kicsijeim is tudnának praktikusan használni , persze a kis gyerektárolóikba elpakolnak, de abba sok nem fér, tehát a rendrakás pl. ettől is függ.

Szia! sehol sincs tipp top,rend és tip,top tökéletesség,szerintem akkor sem ha van bejárónő és bébiszitter,mert ha nem külsőre belül van valami gond amit nem látunk.Nagyon szeretem a rendet,szeretem ha mindent meg tudok csinálni,szeretem ha csinosan igényesen nézek ki.Nos fiam még csak mászott 6 hónaposan akkor könnyű volt az úgy mond "tökéletes rendet" tartani,főzni,magamra is volt időm,pláne hogy átaludta az éjszakát,délután is aludt kétszer,aztán felállt,ment a bútorok mellett már jobban oda kellett figyelni,hogy ne legyen alsó polcokon törékeny stb.De azt kell mondjam kb még el nem kezdtem a szakmai gyakorlatom 16 hónapos koráig tip-top rend volt,mindig volt főtt étel,magamat sem hanyagoltam el,és a babámat sem.Utána kicsit felfordult az életem bölcsi,gyakorlat hulla fáradt voltam,ott volt a házimunka,szerencsére párom segített amit tudott,de nem volt minden nap csillógo rend nem volt minden nap főtt étel.A 3 hónapos gyakorlat utolsó hónapjában magamra találtam és újra volt erőm és időm sőt kedvem is mindenhez.Most 2 hónapja itthon vagyok,február elsejétől megyek dolgozni,találtam részmunkaidő állást,mivel vizsgázom,és intézem a dolgom fiam szinte mindennap viszem a bölcsibe,és az alatt otthon mindent megcsinálok,van időm magamra és pihenni,sőt úgy gondolom a munka mellett sem fogok semmit sem elhanyagolni.De meg kell említenem,hogy párom júliustól dolgozik többet,addig sokat volt itthon,és közösen minden sokkal könnyebb.Na meg nálam elhatározás és lustaság kérdése,mindig is attól függött meg akarom-e csinálni, a gyakorlat elején pluszba kimerült is voltam,sok időm van eldönthetem ülök a gép előtt egész délelőtt vagy kivasalom a ruhákat,kitakarítom a lakást ,elmegyek bevásárolni.Az sem másodlagos,hogy kisfiamat pici kora óta szoktattam ahhoz,hogy egyedül is el tudja foglalni magát,mivel nem lehetne tanulni ha agyerek 24 órában le se száll rólam.Kb éves kora óta imád segíteni a házimunkában,jön velem porszívózik,port töröl,segít teregetni seperni berakni a ruhákat a mosógépbe ha főzök nézi a székéből,vagy játszik az edényekkel.Mellesleg van egy babkarámunk és ha olyan dolgom van akkor beteszem és képes 3-6 percet eljátszani benne.Nyűgösebb időszakban zenét és mesét is teszek háttérnek neki.Jelenleg 21 hónapos,javában benne van a dackorszakban,szóval lehet rend van és főzöm is,és magammal is foglalkozom,és vele is,na de a türelmem sajnos nagyon véges.Szóval szerintem ne emészd magad,ha nincs is nálad rend lehet te sose kiabáltál még a gyerekeddel velem szemben.Senki és semmi sem tökéletes,kár ezen idegeskedni.

ja a fiam nem olyan,hogy leteszem és ott marad sose volt ilyen,nagyon eleven,mászott már fel a könyvespolcra pillanat alatt,szóval ne arra gondoljatok,hogy ül folyton és el van

*30-60 percet

Az egyik válaszolónak: azért, mert magukra tudom hagyni a gyerekeimet, nem pudingok... :D Teljesen átlagosan, extra pörgős gyerekek :DDD Ha már 10 percet egy helyben ülnek, nézem, nem lázasak-e. De úgy is le lehet őket kötni, hogy segítenek. Adok nekik rongyot, törölgethetnek, a porszívózást is imádják (én és a villanyóra már nem annyira),a játékokat kosarakba gyűjtjük, így azt is gyorsan össze lehet kapkodni, sőt, főzni is segítenek. Már a 2 évesem is segít pl. a húst panírozni, vagy tésztát gyúrni, mosogatni, elpakolni (igaz, hogy ilyenkor 2x annyi ideig tart minden, és sokkal nagyobb vele a rumli is, na de mindenért kell áldozatot hozni). Így szép sorban megtanulták, hogy anyának is dolga van. Amikor nem akarnak segíteni, akkor meg nagyon jól elvannak a saját játékaikkal. És az a jó, ha a segítséget a gyerek nem rabszolgamunkának éli meg, hanem egy jó játéknak. Minden csak hozzáállás kérdése. Én annak idején megkérdeztem magamtól, mivel nyerek többet, és én így választottam. De nem is bántam meg soha, sokkal nyugodtabb vagyok, mint hogy játszok a gyerekekkel a kupi, káosz, kosz háromszögben idegesen, mert közben azon kattog az agyam, hogy mennyi dolgom lenne. Közben tudunk mesét nézni, énekelni, mesélni, szerepjátékozunk, rajzolunk, babázunk...stb. (Annyit könnyítettem most magamon, hogy csináltunk egy játékkonyhát a Picúrnak, így egyenlőre amíg én főzök, addig ő ott főz, mosogat, kicsivel kisebb a rumli.)