Mit tehetnék, hogy egészséges önbizalmat építsek fel a gyermekemben?

Szerintem a kérdésedben a válasz. Soha ne mondj ilyeneket Neki. Mekkora a gyermeked? Nekem 2 éves a fiam, mindig dicsérem, ha valamit jól csinált, vagy először csinál. Az okos vagy, ügyes vagy naponta többször elhangzik és a szeretlek is.

Amúgy normál körülmények közt nevelkedő embereknél is van önbizalomhiányos, pl Nekem soha nem mondtak ilyen szörnyűségeket mint Neked, sőt. Mégis kb a béka popója alatt van az önbizalmam, viszont most is 34 éves anyaként is napi szinten beszélünk anyuval(pedig több száz km-re lakik), aki támogat, segít. Ez azért ellensúlyozza az önbizalomhiányomat, illetve jól választottam párt magamnak.

Érdekes, hogy velem a szüleim sosem bántak rosszul, nem vagyok buta, nem vagyok csúnya, nincs semmi testi hibám, mégis erősen önbizalomhiányos vagyok :)

Sajnos úgy néz ki, hogy a nagyobbik fiam (6 éves), rám hasonlít ezen a téren, nem pedig a páromra, akinek teljesen egészséges az önbizalma.

Sokat dicsérem, próbálom ösztönözni, hogy próbálja meg, ill. ne adja fel azonnal a dolgokat, sokat javult is ezen a téren, de még mindig nagyon nehéz vele.

Voltam már nevelési tanácsadóban is (persze nem csak emiatt), hogy adjanak tanácsot, de szinte semmi újat nem tudtak mondani.

Pontosan erről olvasok most egy könyvet, még csak most kezdtem, de ajánlom Neked is, nagyon jó szerintem.

Martin E.p. Seligman: Az optimista gyermek

Egy példát mondok belőle, amin nagyon elgondolkoztam. Leírja, hogy egy kisfiú játszik a nővérével, repülőt építenek. A nővére szebbet és jobbat csinál, mivel néhány évvel idősebb. A kisfiú frusztrált lesz ettől, amit apuka észrevesz és elkezdi dicsérni a kisfiút, hogy milyen szépet épített. Aztán mikor szétborul az egész építmény, akkor épít neki egy szépet. (hozzáteszem, szerintem ez az általános reakció a szülők részéről, én is épp így csináltam volna...).

A könyv elmagyarázza, hogy több dolgot is rosszul csinál az apuka:

- amit mond (a tiéd a legszebb repülő), egyáltalán nem igaz, ezt a kisfiú is tudja, látja

- hogy jobb kedve legyen a fiúnak, az apuka csinál neki egy repülőt

Ehelyett el kell neki mondani, hogy a nővére szebbet épít tényleg, de kisebb korában ő is pont ilyet csinált, és ha majd ő is 9 éves lesz, ugyanolyan szépet tud csinálni, mint a nővére.

Nem szabadna a kisfiú helyett építeni, mert ezzel azt az üzenetet küldi, hogy ha nem mennek a dolgok, add fel, majd valaki kisegít. A hibázás csak egy időre csökkenti az önbizalmat. De nem szabad feladni, és sokadszorra sikerülni fog. Ha mindig mindenben kisegíted, azzal azt segíted elő, hogy pesszimistán álljon magához, ő semmihez sem ért, sohasem sikerül, stb.

A lényeg, hogy mindig mondj igazat, akkor is, ha valami tényleg nem úgy sikerül. Mondd el őszintén, hogy ez MOST rosszul sikerült, de sok gyakorlással megváltoztathatja.

Számtalan ilyen példa van benne, arról szól, hogy az optimizmus tanítható, az önbizalomhiány leküzdhető.

Szia! Persze, a dicséreten van a hangsúly, de nem mindegy, hogyan dicsérünk. Azt szokták mondani, hogy ne a gyereket dicsért, hanem azt, amit tett. Erről van egy érdekes cikk itt:

[link]

Egyébként ez a szidásra is igaz: nem azt mondjuk a gyereknek, hogy „rossz vagy”, hanem az, hogy „rosszat csináltál”. Talán elsőre nem érezhető a különbség, de ha belegondol az ember, az előbbiből azt veszi le a gyerek, hogy ő rossz, és ha ezt sokszor hallja, azt fogja érezni, hogy ez nála egy adottság, nincs mit tenni, ezért úgy is kezd viselkedni. Utóbbinál pedig azt tanulja meg, hogy egy bizonyos viselkedésminta rossz, és azt kell elkerülnie.

Kicsit én is felhozom...

Szerintem nagyon fontos, hogy el tudd engedni a gyermekedet, legyen 2 vagy 18 éves. Életkorának megfelelően vannak feladatai és ne te csináld meg helyette, mindenkinek megvan a saját dolga, élete. Te állj mögötte, hogy tudja, mindig számíthat rád.

Az is nagyon fontos, hogy ne várd el tőle, amire nem képes. Ez lehet a bilizés, az ujjszopás leszokás, vagy akár kamasz korban, hogy mindig ragyogjon a szobája. Hirtelen ezek jutottak az eszembe, látva magam körül a példákat...