Anyaként már nem merem felvállalni az érzéseimet. Normális ez?
Sziasztok!
Az a helyzet, hogy egyedülálló, fiatal anyuka vagyok. Két éves a kisfiam, akit imádok. Nem tervezett baba volt, tudtam már a terhességem elején is, hogy egyedül maradok vele. Nem panaszkodom, mert ezt vállaltam, de azért nehéz. És senkinek nem merek erről beszélni. Félre nem értsétek nem bántam meg, hogy megtartottam, mert higgyétek el ez így van jól, de néha hiányzik a régi életem, néha hiányzik a gyerekem apja is. (Egyáltalán nem tartjuk a kapcsolatot) Úgy érzem nem szabadna ilyet éreznem. Amikor egy picit is ilyeneket érzek, azt gondolom rossz anya vagyok, mert nekem már nem szabad "boldogtalannak" lenni. Itt van a kisfiam aki minden másnál fontosabb nekem és szeretem, nem engedhetem meg magamnak, hogy szomorkodjak. Igazából biztos egy társ is hiányzik mellőlem, de én már férfira sem vágyom. Egyrészt minden időmet leköti a kisfiam,meg a levelezős suli, másrészt meg ezzel kapcsolatban is rossz érzéseim vannak. Nem hiszem, hogy bárkinek kellenék majd kisgyerekkel, de nem is mernék nyitni, mert már nem hiszek a szerelemben.
Egyszóval úgy érzem, hogy már csak a kisfiam számít és ha rajta kívül másra is vágyom néha, rossz anyának érzem magam. Ez jól van így?
Különben nem rágódom ezen sokat, csak néha-néha jó lenne kibeszélni magamból ezeket, de még a legjobb barátnőmnek sem beszélek erről. Mondjuk ez nem újdonság, sosem szerettem beszélni az érzéseimről...pedig érzem, hogy kéne.
Bocsi, ha kicsit zavarosan fogalmaztam. Előre is köszi, ha válaszoltok.
válasza:Azért, mert anyuka vagy még nem szűntél meg ember lenni. Ha szomorú vagy szomorkodj, ha mérges vagy mérgelődj, a kisfiadnak nem árt, ha látja, hogy az anyukája is emberből van, és vannak érzései is. Az állandó boldogság és öröm egyáltalán nem természetes, mert nem létezik ember, aki megállás nélkül, folyamatosan boldog és vidám lenne. Max. a tévében:D
Teljesen normális, hogy van egy kis lelkiismeretfurdalásod, hogy a fiadon kívül másra is vágysz, de ez el fog múlni, el is kell neki. Eddig csak neki éltél, ő volt számodra az élet, minden napodat tökéletesen kitöltötte. De már itt az ideje, hogy a saját életed is éld, ez nem jelenti azt, hogy ő kevesebbet kap, vagy háttérbe kerül. Hiszen nem fogod kevésbé szeretni, nem fog kevesebb figyelmet és törődést kapni, igaz?
Neked viszont eljött az ideje, hogy nyiss a világ felé, hülyeség, hogy nem lesz senki, akinek kellenél a gyerekkel - nem vagy te kevesebb attól, hogy gyereked van, és nem a családi állapotodba szeretnek bele, hanem beléd az emberbe.
A szerelem úgyis jön, csak figyelj oda, hogy megérdemelje az akit választasz:)
NYugalom, és tényleg tessék kicsit élni, hamarosan megtalálod a párod, és még teljesebb lesz az életetek:D
válasza:Tudom,hogy nehéz elképzelni,hogy valaha még fogsz férfira ,kapcsolatra vágyni,de hidd el,hogy fogsz.Rengeteg olyan példa van az ismeretségi körömben,ahol az anya egyedül neveli a kisgyerekét,és összejön egy férfival,akit nem zavar,hogy van gyerek,sőt,sajátjaként neveli. Attól még hogy anya vagy,ember és nő is vagy egyben,aki megérdemli a boldogságot.
Nem vagy rossz anya attól,hogy szomorkodsz,de ne építs magad köré falat,mert neked is szükséged van társra.el is fog jönni az ideje.majd végzel a suliban,beáll egy kis rendszer az életedben,és minden rendbe jön.csak pozitívan próbálj mindenhez állni
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!