Hogy merik a szülők egyedül hagyni a kocsiban az alvó gyereket, míg ők bemennek vásárolni egy hipermarketbe?

Komolyan ledöbbentem és kicsit elszomorodtam pár válaszon, főleg az első néhányon.

Ez tényleg egy ennyire elfogadott, normális dolog, hogy a gyerekeiteket egyedül hagyjátok egy idegen környezetben? Egy zsúfolt parkolóban? Miért kell kihívni a sorsot magatok ellen?

De abban igazatok van, hogy mindenkinek a magánügye, hogy mit tesz a saját gyerekével. Viszont én meg nem tudok átlépni az ilyesmin, nem hagyott volna nyugton a lelkiismeretem, hogy vajon minden rendben lesz-e az idióta szülő ártatlan gyerekével. Mert ha neadjisten baj történt volna (ő lett volna a millióból az egy, akit elrabolnak a kocsival együtt), akkor valószínűleg a felelőtlen szülő lett volna a legjobban felháborodva, hogy milyen világ ez, amiben az ember nem hagyhatja egy őrizetlen parkolóban a gyerekét az autóban, járó motorral...

1. válaszoló: mi az, hogy megint és hogy tökéletes? Így ismersz? Köszi a bizalmat! A vájkálás pedig enyhén szólva túlzás, itt egy konkrét esetről van szó és nem én csöngettem be a családhoz, hogy a te szavaddal élve "vájkáljak" az életükben.

2. válaszoló: ez az eset szerdán történt a bp-i M3 Metro áruház parkolójában és ha csak más nem írta ki, akkor tutira nem láthattad a kérdést, mert én most először írok róla.

3. válaszoló: semmi közöm hozzá, igazad van. Viszont ott egy ártatlan gyerek "élete" (kis túlzással) forgott kockán és mint anya és mint érző ember, nem tudok átnézni rajta.

Hülye példa, de ha mondjuk egy úttest szélén állva egy idegen kisgyerek ki akar rohanni az útra, akkor is természetes, hogy visszarántom, hiába nem az én gyerekem. Ellenkező esetben én is ezt "várom el" más szülőtől, embertől és én nem azt látnám benne, hogy vájkál az életünkben, meg hogy mi köze hozzá, hanem imába foglalnám a nevét, hogy megmentette a gyerekemet.

De hát ez van, többen is mondták akkor ott, hogy sajnos rengeteg ilyen idióta van, akik végig sem gondolják, hogy mi minden lehetséges veszély jöhet szóba. És itt most nem arról van szó, amit a 11-es válaszoló írt, hogy éjjel-nappal a gyerekeim mellett vagyok és nem hagyom élni őket, hanem arról, hogy mindig megteszek mindent tőlem telhetőt azért, hogy ne kerüljenek komoly veszélybe. És nem kell lesarkítani, nem az esésekre és a mindennapos kis karcolásokra gondolok, hanem a valóban komoly balesetekről.

Kicsit idevág az a sztori, amit tegnap hallottam: egy 7 év körüli iskolás kisgyerek a másik irányba tartó vonatra szállt fel és amikor rájött, elkezdett sírni, de senki sem foglalkozott vele. Végül egy szolgálaton kívüli rendőr sajnálta meg és gondoskodott arról, hogy visszajusson.

Szóval itt tartunk, ennyire közönyösek az emberek. Ilyenkor azért kicsit sajnálom, hogy idén is elmaradt a világvége...

Ja és persze örülök, hogy azért vannak, akik egyetértenek velem!

Az első pár válasz után kicsit elgondolkodtam, hogy vajon nem megyek-e szembe a forgalommal és hogy minden rendben van-e a fejemben, de most már tudom hogy nem és igen :)

Bocsánat, elírtam, a 4. válaszolóra gondoltam, mert ő írta, hogy mi közöm más dolgához!

A te sztorid pont az, ami még a legenyhébb következménye lehet egy ilyen dolognak, mármint ha csak szimplán megijed a gyerek és elkezd sírni. Persze a későbbiek (rendőrségre, gyámügyre járás) sem lehet sétagalopp, de inkább csak amiatt járjon oda...

Igazából, ha már csak pár ember elgondolkozik ezen a dolgon és ezentúl nem hagyja kint a gyerekeit egyedül, már elértünk valamit :)

Nekem ez jó érzés, hogy van értelme és célja ennek a kérdésnek.

Igen, járó motor, csukott ajtó, bekapcsolt riasztó.

Én sem értem, mert a mi autónkon tudtommal nem lehet ezt megcsinálni, de abban a Daewoo Matiz-ban úgy volt.