Házasok voltatok amikor megszületett a baba, vagy csak élettársak?

Nem voltunk házasok. Nem attól függ, hogy mennyire szeretem a páromat, hogy házasok vagyunk-e. Nem ez a fontos. Barátnőmet a 6 hónapos babájával hagyta ott a férje. Pedig ugye házasok voltak, mégse sikerült. Ha házasodnánk én olyan esküvőt szeretnék, hogy mindenki ott legyen, akit szeretnék/szeretnénk, de ennél fontosabb volt, hogy legyen gyerekünk, házunk.

12 éve vagyunk együtt a párommal, 2,5 éves a kislányunk és nem szeretném Őket akkor sem jobban, ha házasok lennénk. Aki menni akar, azt a házasság sem fogja visszatartani.

Mi élettársak voltunk és vagyunk is, a mai napig. Másfél éves a kislányom.

Én pedig azt vettem észre, hogy bár sok baba született az én ismeretségi körömben is élettársi kapcsolatból, végül a legtöbb párnál mégiscsak felmerült/megvalósult már a házasság.

Megmondom őszintén, én is nagyon szeretnék férjhez menni a páromhoz, de ő a korábbi rossz tapasztalatai miatt nem akar még elvenni, mivel már elvált (de ott nem volt gyerek). Úgyhogy várok, hátha megjön a kedve.

szia !

Én ugye terhes lettem , és még csak 5 hónapja voltunk együtt , de amint megtudtuk megkérte a kezemet ! Viszont a lányom 2 hónappal korábban érkezett így nem tudtunk még a születése előtt össze házasodni ! Most 5 éves , 3 éve vagyunk házasok ! 35 hetes kismama vagyok

Nekem a nagyim, mindig azt mondta, hogy hogy lehetnek olyan emberek akik összeállnak mint a kutyák. Oké más világ volt de ez nekem annyira megmaradt, hogy elképzelhetetlenek tartom, hogy én olyan embernek szüljek akinek nem a felesége vagyok.

A pénz sem igazán indok, hétköznapi polgári esküvő,gyűrű nélkül egy fillérbe nem kerül, maximum a ruhák ha nincs.

Terhességem alatt házasodtunk össze, de mikor teherbe estem, már jegyesek voltunk, szóval nem csak a baba miatt, amúgy is össze akartunk házasodni, így csak előrébb hoztuk.

Szűk családi körben tartott polgári szertartás volt. 36 hetes kismama voltam.

Igen, változik a világ.

Régebben úgy ment, hogy (majdnem) mindenki házas volt, a házasságok nagy része nem szerelemből köttetett. A házasság vagy működött vagy nem, válni nem volt szokás, ha kellett, "mellé jártak", a gyerekek meg felnőttek ebben.

Aztán szép lassan megváltoztak a dolgok, és jött a szexuális forradalom is a hatvanas években.

A "valósítsd meg önmagad" elmélet kiterjedt a kapcsolatokra is. A házasságot inkább "korlátnak" tekintik sokan, mint szabadságnak.

Ami szerintem biztos, hogy vannak olyanok, akik papír nélkül is komolyan gondolják az "egy életre" dolgot, meg a hűséget is, de sokan úgy állnak hozzá, hogy jelenleg ezzel a partnerrel élek, amíg jól mennek a dolgok, és ha "nem működik", odébb állok.

Egy házasságból mindig nehezebb kilépni, már csak a "papírmunka" (vagyonmegosztás, per, tárgyalás stb.), mint egy párkapcsolatból, ahonnan csak fogja magát az egyik és elköltözik egy másik lakásba.

Számomra a házasság azt jelenti, hogy felvállalom a döntésemet mások előtt is, nem csak a párom előtt. Én hívő lévén Isten előtt is felvállalom, de azt gondolom, hogy akik polgári házasságot kötnek, azok ugyanúgy elköteleződnek, ilyen szempontból nem tartom "többnek" az egyházi esküvőt.

Igazából nem értem, hogy akik egy életre tervezik, azok miért nem lépik meg ezt közösen, mert ha úgyis együtt maradnak, akkor miért ne lehetne ezt nyíltan kimondani. Szóval én érzek a "nem házasodás" mögött egyfajta bizonytalanságot. Legalábbis az egyik fél részéről mindenképp. (Itt a válaszadók között is volt ilyen, aki írta, hogy ő szeretné, de a párja nem, ezért neki is "jó" így)

Egy kicsit más oldal, de azt a nézetet nem osztom, hogy a házasság kizárólag pénz kérdés lenne. Itt sokkal inkább a motiváció a kérdés, hogy MIÉRT fontos annyira az esküvő milyensége. Mert ki lehet hozni nagyon kevés pénzből is (barátokkal együtt is), felfelé meg határ a csillagos ég, nyilván itt az egyéni igények nagyon eltérőek.

Persze mi is igyekeztünk "szép esküvőt" tartani, de igazából olyan nagy jelentőséget nem tulajdonítottunk neki, mert a házasságbak az esküvő nem a "vége", vagyis célja (hogy az az egy nap hogy sikerül), hanem a kezdőpontja, minden utána kezdődik el...

Nekünk nem hogy gyerekünk nem volt, de nem is éltünk együtt, sőt, le sem feküdtünk egymással.

Nyolcadik közös évünket tapossuk, és azt mondhatom, egyre jobb. Dolgozunk a kapcsolaton, a szerelmünket ápoljuk, és együtt gyűrjük a hétköznapok rögös útját. Három tervezett gyerekünk van.

Mi nagyon nem tudtuk, milyen lesz együtt, csak azt, hogy mindketten ezt akarjuk, és arra szövetkeztünk, hogy minden problémát együtt oldunk meg, legyen az a mi kapcsolatunkban, vagy azon kívül. Sok mindenen átmentünk már, és az is tartott egy darabig, mire össze csiszolódtunk. De megérte, és megéri minden nap.

Szerintem biztonságot ad, hogy kimondtuk, még a karika gyűrű is egy jel. Sokan elbagatellizálják, de szerintem az sem mindegy, hogy a felek viselik-e vagy sem.

Hát valahogy így gondolom. Mindemellett nem nézek ferdén senkire, aki nem házas, ha kérdeznek, elmondom hogy én/mi hogy csinálom/juk. :o)

Sok boldogságot mindenkinek!