Van még más ilyen idióta anyuka is, mint én, aki ezért nem mer még egy gyereket vállalni?

Most nem mondom, hogy kezdj el arról olvasni, hogy 1 éves gyerekekkel mi történhet, de az hogy beteg gyermeked születik, vagy hogy az élete bármely pillanatában történik vele valami az esély ugyan annyi.

Vagy is mi van ha holnap elüti a gyerekedet egy autó? Ettöl nem rettegsz?

De gondolom mint minden anyuka, de még sem állhat az életünk elé a rettegés. Vagy is át kell tenned magad ezen a rettegésen fel kell fognod hogy bizony a betegséggel születök aránya lényegesen kevesebb mint az egészségeseké. Ès hogy az élete során mennyi dolog történhetne vele.

Kezdj el hinni istenben, sorsban, mohamedben, budhában vagy amiben akarsz. De az isteneket pont azért taálták ki, hogy ezeket a rettegéseinket könnyebben legyözzük. èn hiszek abban hogy isten vagy a sors (nem vagyok templomba járó) vezérel minket és néha rossz néha jó dolgokat tesz elénk.

De attól, hogy legyözöd félemeidet még nem kell még egy gyereket szülnöd. Férjeddel viszont meg kell egyezzetek, mert ez olyan óriási ellentétet szülhet az évek folyamán hogy akár váláshoz is vezethet.

Talán kezd el ne down-s gyerekekkel találkozni hanem egészséges gyerekesekkel barátkozz, nézd meg milyen jól fejlödik a babája és ez adjon eröt.

2 gyerekem van, persze ezek a gondolatok nekem is megfordultak a fejemben, de nem csináltak rettegést.

Körülöttem hála isten senki gyereke nem beteg, vagy nincs lemaradva, pedig van 30-ik hétre született kis gyerek is.

Èn külföldön élek és itt minden nagyobb helyiségnek (pl 6000 fös városoknak is) van korháza. Szülési lehetöség is 50 km-es körzetben kb 20 van. DE gyermek-újszülött klinika csak egyetlen egyben van!!!! erre mondta a bába nekünk, hogy gondoljunk bele mennyire kevés szülési komplikáció történik, vagy a gyereekekkel milyen kevés dolog történik ha ekkora körzetben elég egyetlen egy gyermek részleg, míg pl szív részleg szinte minden korháznak van.

SZia, nekem mikor a kisfiam született, a gyesen töltött évek alatt végeztem el a gyógypedagógiai főiskolát, a munkahelyem küldött továbbtanulni. Akkor azt mondtam, milyen jó, hogy már van gyerekem, és nem tudtam azokról a dolgokról, amit ott tanultam, mert akkor biztos nem mernénk szülni. Mi minden körülményről tanultunk, ami egy babánál károsodást okoz, kromoszómarendellenesség, terhesség során kialakuló fejlődési rendellenességek, szülés közben fellépő oxigénhiányos állapot stb., a legszörnyűbb dolgokról is. amiről még életemben nem hallottam. Engem megviselt. Visszamentem dolgozni, de már 1 év után tudtam, hogy nem várhatunk tovább, hisz akarunk még egy babát, úgy is lett. Nem mondom, hogy könnyű volt, magamban nagyon mélyen el kellett temetnem a tanult dolgokat, hogy ne is gondoljak ilyenekre. A férjem is mondta, hogy ne kombináljak magamban. Ez az a tudás, ami ilyenkor veszélyes. Próbáltam a gondolataimat más irányba terelni, a terhességgel kapcsolatban csak a bárgyú kismamamagazinokat olvasgattam, és inkább gyermekgondozási könyveket nézegettem, kisfiammal foglalkoztam többet. Neked is csak ezt tudom javasolni, muszáj valahogy elterelni a gondolataidat, és bízni abban, hogy a második is egészségesen fog születni. Mivel még csak 1 éves a gyermeked, bőven van időtök, akár várhatsz is egy kicsit, ha úgy érzed, kell még egy kis idő neked. Én már 3 év után úgy éreztem, nem várhatok, nagyon akartam a másodikat, és akkor már nem érdekeltek a hülye gondolataim se.

Ja és a férjedet is meg lehet érteni, csak beszéld meg vele nyugodtan a dolgokat.

Minden jót kívánok nektek!

Akkor én is ilyen idióta vagyok,ahogyan te nevezted magad,ugyanis én is pont emiatt nem merek/mernék még egy gyermeket vállalni.

Nekem is egy gyermekem van,egy 1 éves kisfiú,koraszülött lett (szerintem ez is rá tesz egy lapáttal nálam).

És elég nehéz terhességem volt,veszélyeztetett lettem,mivel állandóan bevéreztem.

Tehát attól is félnék,hogy végigrettegném a terhességet megint és minden olyantól is mint te.

Nekem a férjem bár nem erőlteti,ő is szeretne még egyet,de én nekem még nem sikerült helyretenni a fejemben a dolgokat.

Csak remélni tudom,hogy tudom majd máshogy is gondolni az idő teltével.