Akinek 18-22 hét körül meg kell szülni a babáját, mert beteg, vagy elhalt?

Nem tudom megmondani miért. Annyira jónak tűnik minden, nem szoktam én ilyen szerencsés lenni.

Szóval van már két lányom. De anyagilag nem állunk úgy, hogy vállaljunk még egy babát, szóval elhatároztuk, hogy nem lesz több gyerkőc. Rakattam fel spirált. Azt tudni kell, hogy mindig is vágytunk egy kisfiúra, de lemondtunk róla.

Igen ám, de miután felrakattam a spirált, 8 hónap múlva nem jött meg a mensim. Hát babás lettem. Sok vizsgálat volt, hogy egészséges-e, az elején véreztem. Nos, makk egészséges, megmaradt a baba. (abortuszellenes vagyok, így fel sem merült, hogy elvetessem)

A 15 hetes uh-n a doki mondta, hogy ő bizony egy FIÚCSKA:DDD

Szóval hihetetlen, hogy ez velem történik. Sokat mozog, szép nagy a pocim is, elvileg minden okés.

De egyszerűen nem vagyok boldog, mert nem hiszem el az egészet. Annyira túl akarok már lenni rajt, a kezembe szeretném már tartani, szeretném szoptatni, hogy sírjon nekem, hogy nevessen. Szeretnék már róla meggyőződni, hogy tényleg egészséges.

Most töltöm szerdán a 19 hetet. Annyira várom, annyira imádom:) És kisfiú.

Bocsi, most kiöntöttem a lelkem, légyszi ne nézzetek bolondnak.

Ha valaki nem akarja nyilvánosan írni, nyugodtan írhat privit.

Esetleg ha van köztetek olyan, aki hasonló érzésekkel küzd, azzal is szívesen beszélgetnék.

Timi! Azt hiszem félreértettél. Tisztába vagyok vele, hogy nem maradnak életbe ekkora babák. Olvasd el újra amit írtam:)

Utolsó, hát látom te meg lassan szülsz már:) De lennék a helyedben:D

Azért jó hallani, hogy nem vagyok egyedül a hülye gondolatokkal:)

De ha valaki előre szól, hogy szeretné látni? Végül is az én gyerekem, nem vihetik el csak úgy szerintem.

Hát Moira, sosem voltam én ennyire paramami! :( Nem tudom mért jár ez a fejemben. Hiába nem akarok rá gondolni, mindig eszembe jut.