Dackorszak türelmetlen férjjel, válás lesz?

A tanácsotokat szeretném kérni, van egy nemsokára 2 éves lányom, tombol a hisztikorszaka, igyekszik feszegetni a határokat és mivel én vagyok itthon vele, azt gondolom én jobban kezelem.

A férjem alapvetően türelmetlen típus, őt is tudom kezelni, de amikor ők ketten összeakadnak, abból nem sok jó sül ki mostanában. A férjemnek rendszerint elborul az agya és nem enged a gyereknek, aki emiatt sír ugye, én rászólok a férjemre hogy fölöslegesen ne ríkassa, ő meg dühöngve kivonul hogy a tekintélyét rombolom a gyerek előtt.

Tegnapi eset, a kislány iszonyatosan összekakilta magát, férjem magára vállalta h lezuhanyoztatja, de behívott engem is h segítsek levenni a kakis bodyt. Kimentem és arra mentem vissza hogy a lányom sikít hogy forró a víz, a férjem pedig állítja hogy nem, a gyerek ugrál pucéron a fürdőkádban hogy nem akar így zuhanyozni és a férjem ahelyett hogy hidegebbre vette volna a hőfokot, kitartott amellett hogy pancsizni is ilyen vízben szokott, nincs igaza a gyereknek. Átvettem a dolgot, megbeszéltük a lányommal hogy hidegebben jobb lesz és szépen lezuhanyoztam, a férjem pedig ordítva kirohant hogy már megint a gyerek előtt mondok neki ellent. Tudom hogy megbeszéltük hogy nem a gyerek előtt vitázunk róla, de ez vészhelyzet volt, nem akartam hogy megutálja a fürdést egy életre (gondoltam hogy nem forrázza a gyereket, de ha a kicsi azt mondja nem jó és zokog...)

Másik eset: a gyerekszobában játszanak, a kislány szereti ha bezárhatja az ajtót, apa nem engedi, ezen vitáznak egy sort, a gyerek ordít hogy de ő szeretné, én meg bemegyek hogy legyen már ennek vége, nem édesmindegy h ilyenben a gyereknek lehetne igaza? De a férjem ragaszkodik hozzá hogy inkább hiszti legyen emiatt, de ne legyen mindig az amit a gyerek akar.

Én sem engedek meg mindent a kislánynak, de ami alapvető szabályba nem ütközik, azt lehet, ha nem rendeltetésszerűen használja a dolgokat, 3 felszólítás után elveszem, ha üvöltve tombol, akkor megbüntetem, de kicsit úgy érzem hogy apa gondolkodás nélkül akar fegyelmezni, mert azt hiszi, elkapatjuk a gyermeket ha megengedünk neki "mindent", amit kitalál.

Másik: én engedek valamit, nem kerül szóba köztünk a férjemmel h azt szabadna, ő megtiltja, a gyerek pedig üvölt h ha anyánál lehet, apánál miért nem, ő is összezavarodik.

Fentiek ellenére amikor nincs hiszti, mi sem vagyunk ingerültek, jól megvagyunk, de sajnos ez még csak a dackorszak eleje, hamarosan születik a kistesó, olyan nehéz két embernek ebben közös nevezőre jutni? Mit kezdjek a férjemmel? Néha azt érzem csakazértis ellentmond a gyereknek, aztán meg csodálkozik hogy bömbölés van és bezárja a szobájába. Egyébként ő szigorúbb nevelést kapott mint én, valószínűleg ez ütközik most ki.