Dackorszak türelmetlen férjjel, válás lesz?
A tanácsotokat szeretném kérni, van egy nemsokára 2 éves lányom, tombol a hisztikorszaka, igyekszik feszegetni a határokat és mivel én vagyok itthon vele, azt gondolom én jobban kezelem.
A férjem alapvetően türelmetlen típus, őt is tudom kezelni, de amikor ők ketten összeakadnak, abból nem sok jó sül ki mostanában. A férjemnek rendszerint elborul az agya és nem enged a gyereknek, aki emiatt sír ugye, én rászólok a férjemre hogy fölöslegesen ne ríkassa, ő meg dühöngve kivonul hogy a tekintélyét rombolom a gyerek előtt.
Tegnapi eset, a kislány iszonyatosan összekakilta magát, férjem magára vállalta h lezuhanyoztatja, de behívott engem is h segítsek levenni a kakis bodyt. Kimentem és arra mentem vissza hogy a lányom sikít hogy forró a víz, a férjem pedig állítja hogy nem, a gyerek ugrál pucéron a fürdőkádban hogy nem akar így zuhanyozni és a férjem ahelyett hogy hidegebbre vette volna a hőfokot, kitartott amellett hogy pancsizni is ilyen vízben szokott, nincs igaza a gyereknek. Átvettem a dolgot, megbeszéltük a lányommal hogy hidegebben jobb lesz és szépen lezuhanyoztam, a férjem pedig ordítva kirohant hogy már megint a gyerek előtt mondok neki ellent. Tudom hogy megbeszéltük hogy nem a gyerek előtt vitázunk róla, de ez vészhelyzet volt, nem akartam hogy megutálja a fürdést egy életre (gondoltam hogy nem forrázza a gyereket, de ha a kicsi azt mondja nem jó és zokog...)
Másik eset: a gyerekszobában játszanak, a kislány szereti ha bezárhatja az ajtót, apa nem engedi, ezen vitáznak egy sort, a gyerek ordít hogy de ő szeretné, én meg bemegyek hogy legyen már ennek vége, nem édesmindegy h ilyenben a gyereknek lehetne igaza? De a férjem ragaszkodik hozzá hogy inkább hiszti legyen emiatt, de ne legyen mindig az amit a gyerek akar.
Én sem engedek meg mindent a kislánynak, de ami alapvető szabályba nem ütközik, azt lehet, ha nem rendeltetésszerűen használja a dolgokat, 3 felszólítás után elveszem, ha üvöltve tombol, akkor megbüntetem, de kicsit úgy érzem hogy apa gondolkodás nélkül akar fegyelmezni, mert azt hiszi, elkapatjuk a gyermeket ha megengedünk neki "mindent", amit kitalál.
Másik: én engedek valamit, nem kerül szóba köztünk a férjemmel h azt szabadna, ő megtiltja, a gyerek pedig üvölt h ha anyánál lehet, apánál miért nem, ő is összezavarodik.
Fentiek ellenére amikor nincs hiszti, mi sem vagyunk ingerültek, jól megvagyunk, de sajnos ez még csak a dackorszak eleje, hamarosan születik a kistesó, olyan nehéz két embernek ebben közös nevezőre jutni? Mit kezdjek a férjemmel? Néha azt érzem csakazértis ellentmond a gyereknek, aztán meg csodálkozik hogy bömbölés van és bezárja a szobájába. Egyébként ő szigorúbb nevelést kapott mint én, valószínűleg ez ütközik most ki.
válasza: válasza:
válasza:Abban maximálisan igaza van a férjednek, hogy ne a gyerek előtt vitatkozzatok, és ha ő azt mondta, akkor ne szólj közbe, még ha baromság is, hogy mi legyen az ajtóval.
Nekem is van, amikor máshogy csinálnám, mint a férjem, de ha már azt mondta, hogy legyen úgy, én ráhagyom. Max. este amikor kettesben vagyunk, megbeszéljük.
A fürdős esetet is lehetett volna szebben elintézni.
SZóval nem mondom, hogy nincs igazad, de fogadd el, hogy ő másként nevel, és agyereknek hozzá is alkalmazkodni kell.
Ezért nem kell elválni, de ettől tuti az én férjem is kibukna, ha a gyerek előtt változtatnám meg, amit ő mondott.
Azt is utálja a férjem, amikor mondjuk a gyerek elesik, és elkezdi megvigasztalni, én meg megpróbálom kivenni a kezéből. Egy ilyet csináltam, és beláttam, hogy nem szabad. Nagyon fontos, beszéljétek meg. És legyen összhang. Ha hosszú távon rakódik, igen, lehet válás...
És te neked is engedni kell!
válasza:Az a baj, hogy a gyerek nem úgy látja az ajtóbecsukást hogy ez egy apróság. Ő nagy dolgokban is úgy fog gondolkodni, hogy apa nem engedi - hiszti - anya megengedi.
Az, hogy valamit nem beszéltek meg az nem feltétlenül a férjed hibája. Te vagy egész nap a lányoddal, te tudod milyen újdonság van. Neked kéne megmondani hogy "figyel szívem, ma ezt kérte én meg megengedtem/nem engedtem meg, te mit gondolsz erről?"
A zuhanyzásban teljesen neked volt igazad, ez nem is kérdés.
válasza: válasza:"A férjemnek rendszerint elborul az agya és nem enged a gyereknek, aki emiatt sír ugye, én rászólok a férjemre hogy fölöslegesen ne ríkassa, ő meg dühöngve kivonul hogy a tekintélyét rombolom a gyerek előtt."
Ez az alapvető probléma. Ha az egyikőtök megtilt valamit a gyereknek, akkor a másik ne engedje meg, nem is elsősorban a tekintély rombolása miatt (pedig az is benne van a képben, mert ha a férjed tilt dolgokat, te pedig engeded, akkor a gyerek tényleg nem fogja őt tisztelni, hiszen azt fogja látni, hogy anyu is semmibe veszi aput...), hanem mert a gyerek ki fogja azt használni, hogy valamelyzikőtök úgyis meg fogja neki engedni, amit akar, és ezzel még a hisztijét is tápláljátok.
válasza:Húúúú, mintha csak az én férjemet, meg lányomat látnám! Szoktam nekik mondani, mikor hisztizik a lányunk, hogy látod, apja lánya!
Szóval nekünk ő a harmadik, így az első kettőnél megtanultam, hogyan kezeljem a férjemet(is). Egyetértek azzal a válaszolóval, aki azt írta, hogy ne a gyerek előtt szólj rá, még ha neked van igazad, akkor sem. Amit ő kimondott, az úgy legyen, még ha nem is érzed igazságosnak. Utána négyszemközt higgadtabban meg lehet beszélni a történteket, és akkor már a férj is jobban hajlik a megértésre. Ez nem azt jelenti, hogy neked kell engedned, egyáltalán nem, csak várd ki a megfelelő időt, és ne a gyerek előtt.Persze, hogy úgy érzi az apuka, sárba tiporták atyai tekintélyét, és azért is nevelni akar!(ő is dacol)
Az én fiaim már 8 és 10 évesek, szinte egyszerre dacoltak, apuka is. A férjemmel sokat beszélgettem, mindig csak nyugodt körülmények között, lassan alakultak is a dolgok, ma már minden oké, a fiúk imádják az apjukat, és ő is imádja őket. Azt hittem, a kislányommal már nem lesz ilyen gondunk, de tévedtem! 2 éves, tombol a hiszti és apuka újból gondolkodás nélkül fegyelmez. Azt hittem megváltozott, de nem, ő ilyen. Ezen nekünk is megint túl kell esni...
válasza:köszönöm a válaszaitokat! nem az a célom hogy a gyerek azt higgye hogy hisztivel bármit elérhet és már a kezdetek kezdetén lepaktáltunk a férjemmel hogy nálunk nem lesz jó zsaru, rossz zsaru, de az utolsó válaszoló írta le, amit gondolok erről, nem szeretném h a lányom azt érezze hogy neki semmiben nincs döntési vagy választási jogosultsága és nem az a szitu h apa valamit nem enged, hozzám jön sírva, én meg megteszem.
Itt az a baj, hogy apa olyan alapvető dolgokat nem enged meg, amit ha megengedne, elkerülhetnénk egy nagy kiborulást és értetlenkedő gyereket.
Újabb példa, apa erősködik hogy a gyerek hintázzon, gyerek sír h nem akar,hallgatom egy darabig, majd áthidaló javaslatként javaslom hogy a macit hintáztassák meg, gyerek sír h nem a macit akarja hintáztatni hanem a bocit (itt le is zárulna a hiszti), de apa ragaszkodik hozzá h a macit kell hintáztatni, amivel ugye nem jutnak közelebb a megoldáshoz csak további sírást eredményez. Megpróbálok majd nem közbelépni a gyerek előtt, hisz nem célom h ő megszűnjön apa lenni a szemében, de nem értem miért nem lehet neki is elszámolni 3-ig, végiggondolni h aha, ez végül is nem egy főbenjáró bűn engedélyezése hogy a boci hintázzon a maci helyett és nem ragaszkodna egy dologhoz, hanem tudna menet közben korrigálni.És ez tanulás kérdése, én sem vagyok türelmes típus, de a gyerek érdekében muszáj néha nagy levegőt venni és még egyszer kedvesen elmondanom valamit.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!