Az apja nem látogatja a gyereket, mit fogok neki mondani? Bővebb lent.

Szia. A lányom egy hónapos volt, amikor külön váltunk az apjától. Egy ideig jött, hónapokig nem. Amikor már óvodás volt a lányom, kérdezősködött, elmondtam, hogy ki az "igazi" apukája, megértette, de nem fogadta el soha. Egyszer sem mondta neki, hogy apa. Már több, mint 4 éve, hogy egyeltalán felé sem néz, nem érdeklődik iránta, a lányom egyszer azt kérdezte, hogy ő volt a rossz, azért nem játszott vele soha XY ( a keresztnevét mondta ki párszor azt is) na akkor a szívem majd megszakadt..dehogy miatta, de azt sem mondhattam, hogy az apja egy ... iskolás korától már a lányom sem kérdezett semmit, tudja, hogy a nevelőapja nem a "igazi" apukája, mégis úgy hívja. Őt fogadta el. Még óvodás volt, amikor ezekről a dolgokról beszélgettünk, őszintén válaszoltam nyilván gyereknyelven. Soha nem akartam, hogy ennyire eltávolodjanak egymástól, mégis a lányom is és az apja is ezt választották. Gyerektartást ő is fizet,(már amikor, van, hogy félévente) de jövőhónaptól azt is vissza szeretném mondatni, levetetem a nevéről. Még kimondani is úgy mondja ki a nevét, hogy az elejét elharapja, és csak a keresztnevét ejti ki szépen. Ő maga rájött arra, hogy nem érdemes várnia, hogy játsszon vele, küldjön neki pl egy kicsike csokit..soha semmit..se névnap, se születésnap..pedig csak 10 éves..nem mondtam soha egy rossz szót sem az apjára, ő mégis megutálta. Még annyit, hogy amikor kérdezte a lányom Óvodás kiscsoportos volt), hogy XY miért nem lakik velünk, akkor azt mondtam, hogy : attól, hogy ő nincs itt veled, attól még szeret, sok a dolga, és mi nem akarunk veszekedni ,ezért lakik máshol. Erre a lányom csak ennyit mondott: anya, aki szeret az játszik velem, és puszit ad, ő biztos nem szeret engem, mert ő még nem játszott velem és puszit sem adott.. ez a mondata valószínű örök életemre bennem marad, szóról szóra idéztem. Erre nem tudtam semmit mondani, mert elbőgtem volna magam, mert IGAZA volt több bölcsesség volt a 4 éves kislányomban, mint a majd 30 éves apjában...de hála Istennek, azóta igazi családban élünk a férjemmel, született egy kisfiunk is, szeretjük egymást,a férjem örül, hogy kapott egy kislányt is. (ja, nálunk volt olyan, hogy az apja részegen eljött hozzánk, és a lányom meglátta, pedig vigyáztam rá, hogy ezeket ő ne láthassa, azóta még jobban meggyűlölte)remélem nálatok azért rendeződik a helyzet...őszintének kell lennünk a gyerekeinkkel, még ha ilyen picikék is, csak gyereknyelven, kell elmagyarázni. Sok sikert és boldog életet kívánok nektek!!!!!!!!

:-( én ahogy tapasztaltam, lényeg, hogy őszinték legyünk a kicsivel, nem kell szépíteni sem apuka viselkedését, arra is rá fog kérdezni előbb-utóbb(pl miért nem jön játszani, vagy miért nem hoz ajándékot). Azt magyarázza el neki apuka, ha nem akarja, hogy a gyereke megutálja. Ők annyira átlátnak a felnőtteken, nem lehet (és nem is szabad) átverni őket. Nekik van olyan igazságérzetük, ami sok emberből hiányzik(sajnos). A kis lelki békéje helyre fog jönni, bár szerintem ő még ezt nem érzi, nem tudja mit kellene hiányolnia. Ha meg párra találsz, ez a hiány is betöltődik, lesz előtte egy példakép, egy "igazi" apuka, aki megtanítja a "férfias" dolgokra:-) ha ez nem a vér szerinti apja, hát nem. Na mindjárt elbőgöm magam..amúgy első válaszoló vagyok. Ha nem fog megváltozni, azt a gyereke előbb-utóbb éreztetni fogja vele, és vagy megpróbálja behozni az elvesztegetett időt a fiával, vagy a kicsi nem fogja tudni megérteni, ki ő. De remélem minden rendben lesz, a kis manóka is boldog családban fog felnőni, te pedig egy igazi társ mellett, akinek ti lesztek az elsők! Tiszta szívből kívánom:-))))