Mennyire volt nehéz a második baba születése után?

4,5 év van a két gyerek közt, a kicsi most 6 hetes.

Szülés előtt nem volt sokkal nehezebb, hiszen már eléggé önálló. A tesó érkezésének bejelentését mi halogattuk, csak aug. elején árultuk el, hogy a pocakban van a kistesó.

Persze már tavaly is mondogattuk, hogy majd lesz egyszer kistestvére, heti szinten biztos szóba került, hogy majd milyen lesz az élet. Csak azért nem mondtuk el neki, hogy útban van a kicsi, mert ismerem a gyerekem, nehezen birkózott volna meg a várakozással, mikor bújik már ki onnan. Így nem volt olyan nehéz, szeptemberben lett középsős, (nyáron otthon volt velem) és csak annyit kellett mondani, még most ősszel meglesz a hugi.

Szülés után egyszer jöttek be megnézni apával (aznap, mikor megszületett), illetve amikor hazamehettünk, akkor is jött.

Az elmúlt 6 hétben voltak nehéz pillanatok, főleg az elején nekem. Meg kellett szoknunk, hogy kettő van, kettőhöz kell igazodni. Különösen este nehéz, a fürdetést összehangolni, illetve a lefekvést, hiszen a nagy mesét kér 8-kor, a kicsi viszont olyankor még ébren van, és igényli a társaságot.

A férjem iszonyú sokat segít, hálás vagyok érte neki, bár kéthetente 3 napra elmegy, mert levelezőn suliban van. Ilyenkor nehezebb, hiszen 3 nap egyedül, de azzal nyugtatom, erősítem magam, hogy más is megcsinálja, nekem is menni fog.

A nagy jól viseli a kicsit, puszilgatja, simogatja állandóan. Hagyjuk neki, így nem volt még féltékenységi rohama. Igyekszünk sokat játszani vele, főleg én, hogy ne gondolja, csak a kicsi számít, bár azt hónapokig mondogattuk neki, hogy a kisbabának leginkább anya kell, hiszen nem ehet mást, csak anyatejet, stb. lehet ez is jó volt így.

Összegezve: nekem jó így ez a korkülönbség, nem is szerettem volna máshogy. Biztos lesznek még nehéz pillanatok, órák hetek, de majd megoldjuk.

Nálunk a nagy egy hónap híján volt 3 éves, mikor érkezett a második.

Terhesség nem volt nehéz, kivéve a 8. hónap, amikor beteg voltam, de a naggyal kellett ugyanúgy menni.

Szülés után 3 hétig itthon volt férjem, ez kellett:)))

Nehezebb akkor lett, amikor kiderült, hogy a kicsi egy majom, és nonstop rajtam volt-különben aludni se tudott (a hátamon kendőben, így tudtam vele a legtöbb dolgot megcsinálni, illetve a naggyal lenni), akkor a nagy besokallt. Plusz kijött rajtam egy autoimmun betgség, amit a nagy szintén idekapcsolt.

Amikor a kicsi elkezdett érdemben mozogni, könnyebb lett. Aztán a helyváltoztatással ütötte-vágta a nagy. Még nem csengett le a dolog, de javulóban, most 8 hónapos a kicsi.

Ugyanakkor nagyon kedves is tud lenni vele, leginkább dúlnak benne az érzelmek, és még nem találtuk meg a nyitját, hogy lépjünk előre.

Szóval nem egyszerű, de megéri:) Sokat tanulunk így együtt.