Sok párnak kellett újra feléleszteni a "szerelmet"?

Először is azért ide teszem fel azt a kérdést, mert a párkapcsolatokban elég sok a "nagyon vicces gyerek", az ő idiótaságaira meg nem vagyok kíváncsi.

Most múlt 2 éves a babónk, elég jól elvoltunk előtte, rózsaszín köd, 1 év után jött a babó (nem tervezett). Elsőre tudtuk mind a ketten, hogy megfogjuk tartani fiatal korunk ellenére (21 évesen szültem), mert szeretjük egymást, dolgoztunk, én mellette suliba jártam, támogatásunk is van mind a két család részéről, valamint már felmerült a gyerekvállalás, igaz kicsit később. Apás szülés volt, előtte is minden vizsgálatra elkísért.

A kisfiunk kb. fél éves volt, amikor munkahelyet váltott párom és átkerült 3 műszakba, amit én nehezen viseltem, mert nem volt annyi segítségem tőle. Ha vásárolni akartam menni, akkor "neeem, fáradt vagyok, én dolgozok" stb. válaszokat kaptam. Próbáltunk eljárni utána is 2-3 havonta egyszer szórakozni együtt, de valahogy ellaposodott az egész. Most külön élünk (nem mentünk szét, csak olyan kezelésekre kell járnom, ahol anyukám tud jobban vigyázni a kicsire), de héten többször találkozunk.

Mégis annyira laposnak érzem ezt a kapcsolatot már. Szeretem, ő is szeret, de nincs időnk egymásra. Bocsánat a hosszú zagyva történetért, de úgy el vagyok keseredve, hogy állandóan tökéletes anyákat és tökéletes családokat látok, hogy az enyém nem lehet ilyen, mint ahogy megálmodtam.

A gyerkőc születése miatt érezzük ezt? Ha nagyobb lesz, és mamánál "nyaralhat" 1-2 hetet, jobb lesz ezek után?

Vagy vannak valami praktikák erre? Hogy kicsit legyen már "szerelmesebb" hangulat?