Hogyan őrzitek meg a szerelmet, ha már családotok van?

Mi sem vártunk sokkal többet a babával :). Az első néhány hét vagy hónap, a baba természetétől függően nehéz lehet, de ahogy írod, szerintem nem lesz gond.

Nálunk lassan egy éves a bébi, és már éjszakára is "kölcsön tudjuk" adni a keresztanyunak. Nem azért, hogy megszabaduljunk tőle, hanem mert mindenki számára jó program. A keresztanyu barátnőm születése óta sokat van a picivel, rendszeresen találkozunk velük, szereti őket a baba nagyon. Ha pedig náluk alszik a bébi, akkor mi is el tudunk menni valahová akár hajnalig is, mert nem kell reggel egyből rohanni érte. Mindenképp hasznos és sokat segít, ha van valaki, akit a baba is elfogad, és szívesen van vele, mert akkor tudtok úgy egymással programot szervezni, felszabadultan együtt lenni, mint azelőtt. Meg a bébinek is jó, ha önállóbb lesz. Ez az én saját véleményem, biztos nem fog mindenki egyetérteni vele.

Nálunk ez vált be. Vagy egyszerűen csak az, hogy ha ő már alszik, akkor filmet nézünk, elvagyunk itthon, átjönnek barátok, beszélgetünk, főzünk. Napközben pedig mindig velünk van, akármi a program. Szerencsére olyan baba, aki élvezi is a nyüzsgést.

Remélem nálatok is minden jól alakul majd!

6 hónap ismeretség után hozzámentem a pasihoz, akit szeretek, aki most már a férjem. Esküvő után 8 hónappal lettem terhes, most 10 hónapos a kislányunk.

Tudod van az a mondás, hogy a rossz és bizonytalan kapcsolatokat egy gyerek tönkretesz a jókat meg még jobbá teszi. Hát nálunk még jobbá tette, vannak és voltak nehéz időszakok, de kitartunk egymás mellett és ha pici lányunk ránk mosolyog akkor semmi más nem számít. Most, hogy itt van a gyerek mi annyira még nem igényeljük a sok kettesben töltött programokat, mindenhová visszük magunkkal a picurt, mert így vagyunk egy család és mi így szeretjük. Aztán persze ha a manó alszik akkor mindig együtt vagyunk, este 8 után pedig miénk az éjszaka:)

Ez azon múlik, hogy hogy álltok hozzá. Ha teher a gyerek, akkor nehéz lesz, ha úgy fogjátok fel mint szerelmetek megkoronázását akkor csodás időszak vár rátok:)

Sok boldogságot!

5 hónap járás után döntöttünk ugy hogy jöhet az esküvő és a baba. Hatalmas szerelem volt a miénk és most ugy érzem elQrtuk. Nem kicsit,nagyon.

Egy kapcsolatnak meg kell hogy legyenek az alapjai,a stabil jó l kiépitett alapok.Különben összedől mint egy kártyavár.Bármit megadnék ha ujra 2008 at irhatnánk,és változtathatnék dolgokon,rettentően hiányzik a párom,az akkor mi,semmi időnk egymásra meg semmire sem. Kivánom hogy ti jobban járjatok.

Miért azon akadnak fel emberek, hogy ki mennyi párkapcsolatban eltöltött idő után vállal közös gyereket?? Én anno 4 év után sem éreztem, hogy gyereket szeretnék az előző páromtól, a jelenlegi párommal már az elején éreztem azt a nyugalmat és biztonságot, ami ahhoz kell, hogy érezzem, családot szeretnék alapítani.

De a kérdésedre válaszolva. (Amit egyébként olyan szépen fogalmaztál meg!!!) Ahhoz, hogy magatokra is tudjatok időt fordítani, ahhoz hogy kicsit kettesben is tudjatok lenni, kell, egy nagyszülő vagy valaki, akire feltétel nélkül rá meritek bízni a babát. Sajnos mi nem kapunk efféle segítséget. Este ér haza párom, a gyerek mellett semmi energiám nem marad estére,nagyrészt én is elalszom a gyerekkel együtt. Nagy bánatom, érzem, hogy a párom el van hanyagolva.Kell(ene), hogy egymással is tudjuk törődni, nyugodtan megfogni egymás kezét, és meghallgatni...

Hát nehéz, az biztos, és szerintem ebből a szempontból mindegy, mennyi idős a kapcsolat.

Az viszont jó, hogy eszedbe jut, mert erre figyelni kell. Ha ott a baba, meg az ezer másik gond, hajlamos az ember belefáradni az egészbe és nem tenni semmit azért, hogy jobb legyen. A pároddal a kapcsolatot ápolni kell, mindegy, mióta vagytok együtt. Ne hanyagold el magad, mint nőt, ne hanyagold el a párod sem, szakítani kell időt rá is. Jó, ha a gyermeket úgy szokatjátok, hogy másokkal is ellegyen. Nem azt mondom, hogy már újszülöttként sózzátok rá a mamára, de igenis néha vigyázhat rá más is pár órára, később akár éjszakára is.

Nagy kincs, ha van segítséged.

Szerintem az is fontos, hogy lehetőség szerint önálló alvásra szoktasd a babát, saját szoba, saját ágy, így ha kialakul már a napirend, meglesznek. nektek is a szabad óráitok.

A legfontosabb, hogy ne felejtsétek el, attól, hogy megszületett a baba, még nem szűnt meg létezni a párotok, szükségetek van egymásra.

Hűha.

Sajnos én csak arrról tudnék írni,hogy "hogy csináld, ha nem akarod megőrizni a szerelmet"

Vagy esetleg még egy olyan kategóriában is indulhatnék (a regénnyel amit erről tudnék írni),hoyg mit NE csinálj,ha azt akarod,hogy megmaradjon.

Sok sikert!

szerintem az a titok, hogy akkor is jusson eszedbe mennyire szereted a párod, amikor a hullámvölgy legalján vagytok, mert hullámvölgy az van bőven.

Mi 4 év után vállaltuk az első babánkat, már összeszokott kis páros voltunk, ráadásul ekkor már sok akadályt legyőzött a kapcsolatunk, de az első hónapok, míg megszoktuk, hogy eggyel többen vagyunk, és ez bizony így is marad, na az nem volt könnyű.

Én állandóan fáradt voltam, nyúzott stb.

aztán teltek a hónapok és egyre könnyebb lett.

Mikor épp iszonyatosan pocsékul érzem magam és a borzalmasan haragszom a férjemre valamiért, mindig eszembe jut, miért is szeretem ennek ellenére annyira, és miért ő lett a gyermekeim édesapja.

nem mondom, néha egy kanál vízbe meg tudnám folytani, de nem adnám semmi pénzért, mert csodálatos ember és édesapa, és bármennyire felmegy bennem a pumpa, ezt nem felejtem el soha.

Az esték csak a mieink, olyankor filmezünk, vacsizunk, ez kell. A fiamra sajna még senki nem tudott vigyázni, pedig már 3 éves, mégis jut időnk egymásra.

7 éve vagyunk együtt, szerintem sikerült megőrizni a szerelmet, de tényleg az a titok, hogy el kell fogadni, hogy lesz hullámvölgy és a szerelem nem lángol mindig 1000 fokon.

Most várjuk a tesót, 25 hetes vagyok éppen, azt hiszem ez egy újabb próbatétel lesz nekünk.