Csak engem dühít hogy valaki különösebb ok nélkül megy el táppénzre a terhességére hivatkozva?
Aztán meg csodálkozunk, panaszkodunk hogy nem akarnak nőket alkalmazni. Én megértem őket.
(Akinek nem inge, ne vegye magára)
Én nem úgy fogalmaznék, hogy zavar, viszont a nők munkaerő-piaci helyzetét valóban hátrányosan befolyásolja, hogy tömeges jelenség az indokolatlanul hosszú ideig igénybe vett táppénz a szülést megelőzően. Persze ez csak egyetlen tényező, van még millió másik is, és szeretném kihangsúlyozni, hogy tényleg az indokolatlan táppénzről beszélek, nem arról, amikor valamilyen kockázat elkerülése érdekében szükség van rá.
Nyilván azt is megértem, ha valaki nem akar olyan légkörben dolgozni, ahol nem érzi jól magát, és tény, hogy a terhes nőket szereti sok főnök piszkálni, hátha szedi a sátorfáját.
Ettől függetlenül úgy gondolom, a terhesség nem betegség, egy egészséges kismama nem munkaképtelen, de a megváltozott teherbírását a munkaadónak is figyelembe kell(ene) vennie.
Biztos, hogy sok embernek van oka arra, hogy elmenjen. Én pl kifejeztten nem akartam menni, tökjól éreztem magam, de mikor kiderült - még csak számomra, hogy kismama vagyok - veztőségváltás volt az osztályunkon, a 8fős csoportunk szépen lecsökkent 5főre. Nekem mindig mondta a főnök, hogy terhelhető vagyok- nyomatta is az ügyeket, napi 12órás munka- két hányás között ügyfelezni... hát nem volt egyszerű az első három hónap. Utána 12heti UH után- szóltam a főnöknek, hogy babát várok- alig bírtam az utóbbi két hónapot- legyen szives felvenni két embert a hiányzó 3helyére... vagy csináljon valamit. Semmi. KÉt hét mulva megint szóltam neki, hogy nem bírok ennyit dolgozni-már a pocakom is nőtt. Tök feszült voltam- rohadt sokat dolgoztattak. Nem történt megint semmi két hétig- akkor meg szóltam, hogy nem bírom táppézre megyek. Érdekes hogy utána 3hét mulva volt 3új kollega....
Igazából akkor nagyon fura volt- szívesen dolgoztam volna a régi felállásba, hogy 8 ember munkáját 8ember csinálja. Akár 8. hónapig tutam volna simán dolgozni, semmi bajom nem volt. De ezt az ideget, amit akkor átéltem - az végülis nagyon nem hiányzott, és úgy voltam vele, hogy magamnak én leszek az első és a baba.
Én inkább azokat nem bírom, akik indokolatlanul császároztatják magukat.... Kiemelném az INDOKOLATLANUL szót!! De ez egy másik történet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!