Csak engem dühít hogy valaki különösebb ok nélkül megy el táppénzre a terhességére hivatkozva?

Természetesen, ha van rá oka, akkor menjen!

Én inkább azt nem értem, aki elmegy táppénzre már a 12. héten csak mert terhes, de közben panaszkodik,hogy kevés a pénze!

Utáltam a munkámat, a kollégáim beszólogattak, hogy sokat járok vécére, nem akartak elengedni terhesgondozásra. Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor a közvetlen kollégám, akivel kettesben kellett végeznünk a feladatunkat, és ő közben semmit nem csinált azon kívül, hogy egész nap a neten lógott, elkezdett a főnöknek panaszkodni, hogy én a baba miatt nem vagyok képes a feladataimat végezni. Akkor elmentem táppénzre, gondoltam, nesze, akkor csináld egyedül.

Te meg dühöngjél nyugodtan.

Nézd, én elhiszem, hogy vannak olyanok is, amiket te írsz.

De őszintén, egy vezetőnek tudnia kell milyenek az alkalmazottai. Aki addig teljes erőbedobással dolgozott, túlórázott, mindent maximálisan igyekezett megcsinálni, és nincs semmi gondja, az valószínűleg addig marad, ameddig tud dolgozni.

Aki meg addig sem állt a munka csúcsán, általában azok szokták megjátszani ezt. Lásd, amit korábban írtam, a hol vagyok, hol nem vagyok, de kevés a táppénz kategória.

Sokszor a cégek, cégvezetők sem teljesítik a kötelességüket, mert nehogymár a kismama elmehessen egyel több vizsgálatra, mint amennyi törvényileg jár. (Vagy még azt sem teszik lehetővé, hogy azokat kihasználd, old meg szabadsággal.)

Itt nem a női munkaerő alkalmazásával van a baj, hanem azzal, hogy nem a legmegfelelőbb jellemű embert veszik fel.