Csak engem dühít hogy valaki különösebb ok nélkül megy el táppénzre a terhességére hivatkozva?

nekem sem esik jól az indokolatlan, csak mert megteheti anyagilag típusú táppénz, de vigasztalt a tudat mindig h többet híztak, mivel ellustultak:-)

de valóban sokaknál lehet egészen más a háttérben, amit nem kötnek az orrunkra és indokolatlannak tűnik, pedig nagyon nem az...

Nem tudhatod azokat a különösebb okokat. Csak mert nem kötik az orrodra. Nem mindegy azért, hogy napi 8 órában pl irodai munkárül megy el minden különösebb ok nélkül, vagy épp 12 órás hipermarketi munkáról!!!

Másrészt próbálj meg koncentrálni egész napos gyomorégéssel, hányással, vagy mint nekem, hasmenéssel. Nem kötöttem én se senki orrára, hogy végig fosom a terhességet, pedig így volt és nem voltam hajlandó így dolgozni. Jó izé vagyok.

Az ember nem szokta a kollégái orrára kötni a teljes nőgyógyászati előzményét, ezért nem is tudhatod, hogy miért is megy el valójában.

Bevallom, nálam sem volt akkora ok, de olyan utolsó szemétláda volt a főnököm, tudta, hogy terhes vagyok, engem kezdett ugráltatni, beszólt, hogy sokat járok mosdóba (nem tudom, lehet az asztalára kellett volna rókáznom...) leküldött az irattárba, hogy pakoljam át az iratos dobozokat. Bevéreztem, a doki táppénzt javasolt. Mire helyrejöttem, kiderült, hogy terhességi diabéteszem van, automatikusan jött, hogy maradok is otthon.

A végig táppénzen levést még mindig jobb dolognak éreztem, mint azt, amit az egyik kolléganőm csinált. A terhességre hivatkozva hol volt, hol nem volt, ez mindig az aktuális nap reggelén derült ki. Nem lehetett tervezni, mindig mindent át kellett szervezni, ráadásul mindezt a nyári szabadságolás közben játszotta.

Akkor már inkább végig menjen el a kismama, aki helyett lehet új embert alkalmazni, vagy véglegesíteni a változást.

Nem érdekel. Ha egy nő úgy érzi, hogy fárasztó neki a munka, a bejárás, akkor joga van eldönteni, hogy otthon marad-e vagy sem. Senkinek semmi köze hozzá. Igazság szerint, engem jobban bosszant, amikor idegenek ezen csámcsognak, senkire nem tartozik a nőn és a főnökén kívül.

Én a 33. hétig dolgoztam, de ha előbb éreztem volna, hogy megterhelő a munka, előbb otthon maradtam volna és nem érdekelt volna, hogy ki mit gondol.

Engem sem érdekel. Inkább maradjon otthon, mint a munkahelyén szenvedjen. nem tudom Neked van egy gyereked, de én speciel a 22 hétig hánytam minden áldott nap és állandóan hányingerem volt, ha dolgoznom kellett volna tuti megpusztulok.

Amúgy én mindkét terhességemnél a 10. hét után már nem dolgoztam, okkal!!!! És itthon voltam és tök jó volt és nem lustultam el, és nem is híztam sokat! Na ilyen is van. nem tudom miért kell bicskanyitogató stílusban írni és általánosítani.