Akik nem akartak kifejezetten gyermeket/nem vágytak rá/nem voltak "anyatípusok", hogyan lettek/váltak mégis Anyává?

13

Ne legyél ki :) Bizonyos szempontból a pár héttel,hónappal ezelőtti magamat látom benned, és hidd el ha ott lesz a bébi,már nem fogsz kételkedni. Én még 9 hónapos terhesen sem tudtam elképzelni hogy anyuka leszek :) Valahol megnyugtató, hogy nem vagyok egyedüli bolond a világon :)

13

Újraolvastalak, nyilván nem copy-paste a szitu,csak itt-ott van a hasonlóság az enyémhez.

Egyébként meg igazán nincs mit,jót beszélgettünk :)

Szia !

Olyan 16-17 évesen ha valaki megkérdezte , hogy akarok -e majd gyereket , àh én sosem volt a válasz ! Nagyon utáltam ha a vővérem aki 10évvel idősebb és mikor én 17 éves voltam megszületett a kisfia :-) Mikor vakami gond volt mindig rám bizta , mivel olyan házba laktunk ,amit ugy épitettünk , hogy a tesóm és én is ott naradhasunk ,így ugye ők is ott laktak ! Szoval ha rámbizta , jaj mit kezdek vele , majd ugye telt-mult az ido , mennyaszony lettem 24 évesen , ès mi is anyuékhoz szeretunk volna koltozni , amikor elöszőr meglàttam magam a tükőrbe esküvői ruhàba , akkor döbbentem rá , hogy szeretnék gyerekekt is ! Ez a nap után 1,5 évvel megszűletett a kisfiam Bendegúz , ennek már 3 ève holnap lesz 2 honapos a kicsi lànykám , Larina :-) Ők a mindeneim :-) Ugye a régi barátaim akik még mindig a barátaim és megláttak terhesen a Bendegúzzal , azt mondták, hogy kivirultam és én is így éreztem , addig el se tudtamt az azt képzelni. , hogy a bababoltokat járom , babakocsit keresek a picurnak :-) Màr nagyon vártam , hogy megszülessen , majd 2009. 06.15 :-) megszületett végre ! Amikor elöszőr behozta a nővér , az első gondolat az volt , hogy na most akkor mi lesz ?! Hogyan fogom bepelusozni, mondta a nővér , hogy pelenkázam be , és a legnagyobb meglpetésemre , ment ! Az majd ugye haza vittük a babát :-) Talán ez az anyai oszton

Szia!

Nekem gyerekkoromba voltak vágyaim,hogy szeretnék gyereket,de ahogy idősebb lettem csak azt tudtam,hogy még biztos nem.Jött a főiskola amit a gólyatábortól kezdve nagyon szerettem a szabadságot, a bulikat,végre összejöttem egy olyan pasival akivel komolyabb lett a kapcsolatunk,nem úgy,mint kis tiniként.Nagyon jól éreztem magam,nagyon boldog voltam akkor jött a számomra hatalmas katasztrófa,teherbe estem óvszer mellett.Tényleg katasztrófaként éltem meg,de tudtam,hogy csak az a megoldás lehetséges ha megtartom,idővel már hozzá is szoktam a helyzethez.Aztán megszületett a fiam,jött az 1 hét kórház párom messze épp vizsgázott,(persze szülésnél még ott volt velem),nem volt tejem,be voltam zárva teljesen depressziós lettem,hiányoztak a barátok a főiskolai élet, a szabadság,a kötetlenség,az első 6 hét rémálom volt,rosszul voltam magamtól a helyzettől,szétbőgtem magam,tényleg padlón voltam még jó hogy anyukám és a párom segített mellettem volt.Szépen letelt az első 3 hónap valamivel jobb lett a helyzet,de őszintén a fiam kb 1 éves koráig inkább olyan érzéseim voltak,mintha a kisöcsémről gondoskodnék.4 hónapos volt mikor visszaköltöztünk abba a városba ahol tanultunk,plusz dolgozott is a párom,találkoztam a barátokkal,6-7 hónapos volt mikor már bulizni is elmentem velük,fiam 1 éves kora felé már hetente 1szer is eljutottam.Egyre jobban belejöttem az anyaságba,egyre szorosabb kapcsolatom lett a fiammal,ne érts félre szerettem,gondoskodtam róla,törődtem vele,de azért nem úgy viszonyultam hozzá,mint ahogy szerintem más anya.Vége lett az utolsó évnek hazaköltözünk,jött a gyakorlat,fiam ment a bölcsibe.Be kell vallanom itthon ülés még mindig szenvedés nekem hosszútávon,sajna egy buliba nem jutottam el nyár óta,barátimat sem láttam azóta,megint benne ücsörgök a depresszióban,utolsó pár vizsgám csinálom,munkát keresek.Közben kisfiam nagyon sokat nőtt,okos,értelmes,kiegyensúlyozott annak ellenére,hogy ilyen elcseszett egy anyja van,sajnos gyermekkoromban ért pár olyan trauma aminek hatására lelkileg igen instabil vagyok,emellett nehezen fogadom el a változást,nyilván nem vagyok teljesen felnőtt és érett még,biztosan türelmem is ezért van kevés.Ne érts félre tényleg igyekszem jó anya lenni,de nem elégíti ki az igényeimet,vágyaimat a babázás.A Következő félévben remélhetőleg lesz lehetőségem végre újra kikapcsolódnia barátaimmal,mert igazán hiányolom őket,és nem azért,mert az hogy heti egyszer vagy kéthetente egyszer elmentem az nagyon jól esett és tényleg haza mentem éjjel másnap ugyanúgy csináltam a dolgom és helyt álltam de egyszerűen kellett az a néhány óra "kiszabadulás" ha érted mire gondolok.Nem telesen tudok a kérdésedre válaszolni,hiszen még nem lettem olyan igazi anya szerintem de jó úton haladok az biztos a fiam mellett fogok megérni igazán Anyává.Amit biztosan tudok,hogy addig nem lesz még több gyerekem amíg találtam újra magamra amíg nem élveztem ki a fiatalságom,mert azt szeretném ha a 2.gyermekemet igazi örömmel várjam,és miután megszületett egy érett,stabil lelkű anya legyen aki nem szenved attól ha épp a 4fal között kell ülni.Nyugodtan lepontozhattok,őszinte voltam,számomra nem volt rózsaszín köd,és szeretem a fiam tényleg és a párom is nagyon szeretem,de azzal is tisztában vagyok,hogy korai volt 21 évesen szülnöm.Tényleg sokat foglalkozom a fiammal,és nagyon jó érzés mikor jön megölel puszit ad vagy reggel úgy fogad,hogy szia anya,és tényleg szeretek neki főzni,neki vásárolni,öltöztetni,játszani vele. Nem vagyok olyan anyatípus amilyennek gondoltam magam de remélem idővel majd olyan leszek energikus,boldog,kicsattanó anyuka akire büszkék a gyerekei akit szeretnek a gyerekei.