Akik nem akartak kifejezetten gyermeket/nem vágytak rá/nem voltak "anyatípusok", hogyan lettek/váltak mégis Anyává?

13

Szerintem olyan 1 évvel korábban kb..Előtte csak idegesített hogy mások már mertek vállalni gyereket,mi meg nem. De amikor foglalkoztatott a téma,akkor is inkább csak tudományosan olvastam utána..terhességről,szülésről, meg rémtörténetek,tudod :) Azért kérdeztem a párod, mert ahogy korábban írtam, én úgy oldottam meg a bizonytalanságom, hogy rábíztam a páromra a kezdeményezést. Egész egyszerűen megvártam míg ő rákattan a gyerektémára és hagytam magam rábeszélni..Vagy hát nem igazán beszélgetés volt .. :D

Szerintem mond el azt ami van..érdekel a téma, akarsz is gyereket, de hiányzik valami löket hogy elég magabiztos légy hozzá..ami lehet hogy sosem lesz meg, de ha ő melletted áll,akkor talán bele mersz vágni.

Szia! A 16. válaszoló vagyok újfent, és még annyit fűznéd hozzá, hogy szerintem az anyaságra nem lehet felkészülni. Lehet rá vágyni, lehet akarni, mindennek utánaolvasni/kérdezni, de az egész életed megváltozik a szülés után. Persze erről mindenkinek van egy (legtöbbször idealizált) belső képe, ám ha az ember nem parafenomén, nem tudja, mi vár rá.

Az a szerencse, hogy a terhesség alatt a szülésre való készülődés általában annyira leköti a nők agyát, hogy nem is nagyon gondolnak bele, mi lesz a szülés után. :)

13.

Ne haragudj a hülye kérdésért,egyébként nem szokott érdekelni hogy ki hány éves, de olyan szempontból most érdekes, hogy én mindezt 34 évesen játszottam el. Ezért is döntöttem úgy, hogy nem várok a saját belső biztos hangomra és inkább kész tények elé állítom magam :) Viszont rajtad úgy érzem, hogy van még időd, tehát ezért nem is tanácsolnám neked ugyanezt.

13

Persze, hogy nem szempont, csak azt akartam mondani ezzel, hogy engem még pluszban frusztráltak a korommal is,közvetve vagy közvetlenül. És ettől még vacakabbul éreztem magam, hogy ennyi idősen még mindig nem gondoltam azt hogy kész vagyok rá.10 éve még adtam magamnak időt, most már nem. Viszont az én esetemben elgondolkoztam azon, hogy ha biztos,rendezett anyagi körülmények között élnénk, netán nem is ebben az országban,akkor is ennyit vacilláltam volna? És sajnos ez nálam sokat számított. Nem éhezünk, de attól féltem,én nem fogom tudni megadni a gyerekemnek azt,amit én a szüleimtől kaptam..kertes ház,testvérek,kirándulások,különórák,sok időt fordítottak ránk..

13

Elfilózgatunk itt.. :)

Nem az anyagiak voltak a fő visszatartó erők nálam sem,de számított. És szerintem sem kell várni míg kacsalábon forgó palotája lesz az embernek. Csak nálunk a minimum sem volt meg..Egy fűtés nélküli ház egyik szobájában éltünk hárman egy macskával. Képzeld el a minusz 20 fokos telet így.. Én nem tudtam,amíg ki nem próbáltam. De nem a babérjainkon ültünk,napi 20 órában dolgoztunk, hol a melóhelyen, hol a lakáson,ahol most lakunk.

De mindig is azt gondoltam, hogy a fő szempont nálam az lesz, hogy az apuka is vágyjon egy gyerekre..inkább legyen biztosabb benne mint én, mint fordítva.

13

Én drukkolok Neked :)

És ha mégsem tömnéd magad tovább, hanem gumi, vagy ilyesmi? Arra is időt kell szánni hogy kitisztulj..Meg a pasik hamarabb akarnak inkább gyereket ha gumit kell húzniuk folyton :D