Vállalnál második gyereket, ha tudnád, hogy arra esetleg rámegy a házasságod?

Nálunk fordított a helyzet: én nagy családot akartam, legalább 3 gyerekkel, az utolsó szülést 32 éves korom körül terveztem. A férjemnek elmondtam, mellettem állt, örült neki, hogy ilyen sok gyermeket akarok.

Megszületett az első kicsi (24 voltam) és az első 7 hónapot végig bőgtem. Férjem nem segített, novembertől áprilisig csak alkalmi munkái voltak havi 2-3 nap dolgozott, de nem segített a babával, mondván nem kell nekem a segítség, hisz a gyerek csak eszik, alszik. Most viszont rengeteget dolgozik, heti 6 nap éjszakai is, a gyerek már nagy, lassan 2 éves, megint nem segít vele, mondván ő fáradt. Szüleink rég nem élnek, nincs ki segítsen. Nem kell több gyerek, pedig néha nagyon vágyom rá, de ha eszembe jut mennyit szenvedtem az első hónapokban.

De én is félek, hogy nem fogjuk tudni ezt megbeszélni.

Titokban semmi esetre se essen teherbe, mert abból nem sül ki jó. Ha olyan az apa vérmérséklete, akkor igen könnyen le léphet.

Próbálják meg beszélni. Drukkolok nekik.

Nálunk hasonló volt a felállás. Mindketten 1 gyereket szerettünk volna és a szülés utáni pár hónap csak ráerősített erre. Aztán telt-múlt az idő és elkezdtem vágyni egy második babára. A férjem ellenezte, nem forszíroztam. De csak nem tudtam kiverni a fejemből. Megbeszéltük a dolgokat és végül úgy döntött, jöhet a kistesó.

Szóval nem reménytelen ilyenkor a helyzet, csak meg kell beszélni a dolgot! Nem pedig a háta mögött csinálni!

Ez a szomszéd csajról íródott!

Ő itt nálunk a férje előtt kijelentette, hogy ő lesz-rja, hogy a férj mit szól, ő akar második gyereket (az első 15 hónapos és már most veri a gyerekét mert ideggyenge) a férjének nincs ebbe beleszólása, ha nem tetszik el lehet menni, de tudja, hogy nem fog elmenni, mert "úgysincs pénzed,hogy elmenj"...

csak ültem és titokban hánytam