Nem szégyen?! Nekem kell 34 hetesként felálljak a villamoson, hogy egy 90 éves leüljön, mellettem pedig egy kamasz ült?!

Te jó ég... Viszont az nagyon jó, hogy nem fojtottad magadba a dühöd, nagyon helyes, hogy még ha gyengéden is, de megmondtad nekik a magadét. Én szerintem nem maradtam volna "ennyire higgadt".

A "süt belőletek a szánalom" kijelentésedre hogy reagáltak? Meg a további úton? Bocsi, de mindig kíváncsi vagyok a további eseményekre. :)

Az a baj a világgal, hogy csak tűrnek az emberek. Nem, ha ilyet észlel valaki, igenis "nevelje meg", ha már az anyja nem volt képes rá. Hadd égjen a képe mindenki előtt.

Szerencsére ez nem elterjedt,vannak sokan,akik nevelve lettek! Pl bármilyen meglepő ezt olvasni,de felénk 10 tiniből 8 nevelve lett,ugyan akkor 10 idősből 5 neked megy az utcán,lényegtelen hogy babakocsit tolsz,vagy pocakkal vagy! Sajnos ez van!

Egy biztos! Ez egy olyan szituáció volt,amikor én fél kézzel lerántottam volna az egyik csitrit a székről,oda ültem volna és elmagyaráztam volna nekik,tök normálisan- hogy ne legyen min röhögniük!- hogy milyen dolog ez!

Biztos meglepődött volna mindenki,de engem nem érdekelt volna,ahhoz ilyenkor túlságosan görény vagyok!

Tessék megtanulnia Mindenkinek- fiatalnak és idősnek egyaránt,mi az hogy tisztelet és emberség!

Boldog babavárást és egészséges kisbabát!! :-)

Üdv:3 lnys,25hkm

Hát sajnos igen, ide süllyedt a világ. Ritkán járok tömegközlekedéssel, de olyan 2-3 hete kénytelen voltam villamossal menni, és tök ciki volt, mert senki nem volt hajlandó átadni a helyét, csak egy 80 év körüli bácsi. Ciki vagy nem ciki, de kénytelen voltam elfogadni, mert ekkora hassal 2 percnél tovább már nagyon nehezen tudok egy helybe állni. Meg féltem, hogy hirtelen fékez a villamos és elesek. Szerencsére a bácsi a következő megállóban leszállt, szóval nem kellett sokat állnia. De baromi ciki volt, és a pofámról leszakadt a bőr.

38+2 hkm

Nekem ilyen kérdéseknél mindig az jut eszembe, hogy honnan tudod, hogy azok a lányok nem voltak pl mozgássérültek?

Valószínűleg nem és valószínűleg neked van igazad, csak azért jut eszembe ilyesmi, mert egyszer én így jártam. Mármint én vagyok mozgássérült, és ültem a buszon az ülésen, mert a kerekesszék nem fért fel és jött a pocakos kismama, először csak pofákat vágott, aztán halkan dünnyögött, hogy mekkora paraszt vagyok, hogy nem állok fel. Kissé rosszul esett.