Mit gondoltok, tényleg én jártam el bunkón?

Miért lettél volna bunkó? Hisztiztél? Jelenetet rendeztél? Üvöltve követelted a kártérítést? Nem. A másik anyuka tett egy felajánlást, te meg elfogadtad. Másképp hogyan tanulják meg a gyerekek,hogy a hibákat helyre kell hozni. Korrekt dolog volt mindkét részről. Nekem volt részem hasonlóban. A fiam kisautójának kitört a kereke, mikor a kis pajtása játszott vele. Anyuka reakciója: úgy látszik nem való betonra. Puff. Nem kellett volna visszavenni, mert nem egy nagy összeg, de díjaztam volna egy bocsánatot kérek beszólást, vagy Pimipke, máskor vigyázz arra, ami nem a tied. Vagy ami még ennél is rosszabb. Megreparáltam a fent említett kisautót. Játszótéren egy kislány elvitte játszani. Senki sem kérdezte, a kislány még nem tudott beszélni, anyuka éppen máshol volt (barátnéjával beszélgetett). Felkapta a földről, mikor a fiammal fociztunk. Részemről nem volt gond, majd visszahozza. Tanítom a fiamnak, hogy illik kölcsönadni a játékokat. Erre mikor indultunk, keresem az autót, kibelezve feküdt a homokozó mellett. Ennyit erről. Nem az érték aggaszt, csak az elv, hogy én vagyok olyan hülye, hogy önzetlenségre nevelem a gyerekem, míg más szülők, nem csinálnak gondot abból, ha a gyerekük tönkreteszi más játékát. Nekem hasonló helyzetben lesült volna a bőr a képemről, és a minimum, hogy bocsánatot kérek a gyerekem nevében, elmagyarázom neki, hogy ezt miért nem szabad, és felajánlom, hogy pótolom. Ezek alapvető dolgok, a társas együttélés mezején, de úgy látom, elég kevés olyan anyuka van, mint én, vagy a kérdező és a hozzászólók.