Tényleg az együtt alvás te valakit jó anyává?

szerintem ebben a kérdésben nem az a lényeg,h ki hogyan alszik..Ahogy írtad mindenkinek magánügye...hanem inkább az,amit ezek az anyukák is csinálnak,mártírt magukból..Egy "jó anya feláldozza magát a gyermekéért"Nos,én nem áldoztam fel magam,és nem is tervezem.Igyekszem neki mindent megadni,de úgy,h ne érezzem áldozatnak,hanem azért,mert én ezt akarom és szeretetből adom...Ha "mártírnak"érzem magam néha,szólok a férjemnek,h nem megy,kell egy kis pihi...Mozduljunk ki,én elmegyek,bármi,akár félóra sütögetés a konyhában gyerek nélkül...Ezek után tisztul a kép..ennyi.

Mi amúgy először külön aludtunk a gyerektől,majd az éjszakai nyugalom érdekében első ébredéstől együtt...Aztán kapott nagy ágyat,én elaltatom és megyek a férjemhez.Ritkán a gyerek mellett maradok de ennek semmi egyéb oka nincs,minthogy bealszom hamarabb,mint terveztem...

Nálunk ez működik,és a férjem is elégedettnek tűnik a házasságunkkal:D

Nem mindenhol fér el a szülők ágya mellett mégegy vagy több kiságy, főleg nem egy 4 évesnek való ágy. Panelokban ezt vicces lenne megvalósítani.

Én arra lennék kíváncsi, hogy ahol 2-3 gyerek van, ott egy a szülők mellett alszik, a másikok meg nem vagy hogy van ez?

19"de minden este a sajátjában alszik el. Így jó nekünk. Ki tudjuk pihenni magunkat."

Az a lényeg, hogy mindenki úgy csinálja, ahogy nekik jó... Ti úgy tudtátok kipihenni magatokat, hogy külön volt a gyerek, mi meg úgy, hogy mellettünk, mert így éjjel nem volt bőgés, nem kellett felkelnem. A férjem azt mondta, hogy észre se venni, hogy baba van nálunk, mert estétől reggelig tudott aludni. Én éjjel félálomban megszoptattam a félálomban lévő gyereket és aludtunk tovább.

22: Nálunk kicsi volt a korkülönbség, 1,5 év. Mi úgy aludtunk mint az egerek, aki ahol vackot csinál magának, az volt a lényeg, hogy éjjel csönd legyen.

A nagy középen, a kicsi a másik oldalon mellettem, aztán szunyált mindenki. Amikor a kicsi kb 1,5 lett a nagy pedig 3, egyszerre lett kipattintva a kettő a gyerekszobába. Így nem is féltek esténként, mert egymás mellett voltak. Az altatás annyi volt, hogy bementem, meséltem, puszi-puszi és kijöttem. Nem volt nyűgösködés, csak ez kell, anya bújj ide, egy percig sem volt gond, hogy kirakjuk őket.

22. vagyok. Nálunk gond. 4 éves a nagy és együtt alszik apával az ő szobájában, én pedig a 20hósan a másik szobában és várjuk a 3. babát.

Én sajnálom, hogy így alakul nálunk.

A 4 évest nem lehet egyedül hagyni, fél a sötétben, visít.

Napközben nincs gond, de éjjel így van csönd, így marad ez a felállás.

Bár nekem ez nagyon nem tetszik. És egy ágyban sem szeretnék aludni a két, majd 3 gyerekkel.

Várok még fél évet és megpróbálom a kicsit átteni a nagy szobájába, hátha együtt könnyebb lesz nekik.

Én bánom, hogy így alakult nálunk.

"Várok még fél évet és megpróbálom a kicsit átteni a nagy szobájába, hátha együtt könnyebb lesz nekik."

Szerintem segít majd. Nálunk tényleg az volt a jó, hogy egyszerre lett a kettő kitéve. Na meg szerettek utána a félhomályban egymással sutyorogni vagy a plüssözni.

"Én bánom, hogy így alakult nálunk."

Nyugi, hamar elmegy ez az idő, nekem már iskolások és olyan jó visszaemlékezni, hogy összebújt mindenki. Azért nem sok tizenéves van, aki együtt alszik a szüleivel. :-)

Nem hiszem, hogy bármit rosszul csináltatok volna, én nem hiszek abban, hogy a gyerek egy tiszta lappal érkezik és az lesz amit megszokik. Több barátnőmnek is majdnem egy időben lett gyereke, az egyik - korábbi hozzászólásban már írtam - nem szerette a ringatást és a bújást, gond nélkül aludt a kiságyában, a másik igen, az enyém akkor aludt a legjobban délután, amikor a hasamra tettem és együtt szunyáltunk este meg mind egykupacban. Olyan is volt aki próbálta a gyereket ágyba szoktatni, de végül a szülők törtek meg, amikor az átüvöltött éjszakák után már mindenki olyan volt mint a mosogatórongy.