Mennyire ítélné el a mai társadalom azt a nőt, aki szülés után árvaházba vagy örökbeadná a szellemileg fogyatékos gyerekét?

A társadalom elítélné, mert mindenkit elítél. Nem vagyok pesszimista, de ez van szerintem.

Egyébként, amit írtál... szeretnéd-e 30 évesen is... Bár okoskodok, nincs beteg gyermekem, hála a Jóistennek... De úgy vélem, nagyobb lenne a szeretetem felé, mint a szégyenem, a csalódottságom és a bánatom, ha továbbadtam volna egy másik helyre. Nem tudnék megbirkózni vele lelkileg. Mert az a gyerek nem meghalt, hanem él és segítségre van szüksége. Hiába "nincs már életem" utána, ezt kaptam, kész. Szerintem így állnék hozzá.

Fú bakker, azért elgondolkoztam a kérdéseden.

De a társadalom elítélné, ha örökbe adná és teljesen érdektelen, semleges lenne, ha nem. Sajnos ezt tapasztalom más területen.

Ha már nagyon nem szeretne gondoskodni róla,akkor inkább adja be valahova,mint hogy annyira nem foglalkozik vele,ahogy sokszor hallani ilyen esetekről...

Üdv:3 lányos,21hkm

Nagybátyámnak fogyatékos gyereke van. Ők vállalták, és míg bírják nevelik. nem ítélem el őket és akkor sem ítéltem volna el ha beadják intézetbe. Rettenetes látni ahogy nő de mégsem fejlődik, örök baba marad. Fájdalmas belegondolni mijen élet az ahol örökké egy másik embertől függ az élete, és nem is tudja hogy ennek nem igy kell lennie.

Én, bárki bármit mond, elítélés ide vagy oda, ha egyszer beteg gyerekem lesz, és ez kiderül időben elvetetem, mert nem lesz senki rajtam kívűl aki tehet érte valamit, és a lehető legjobb dolog szerintem, ha nem kell szenvednie egy olyan világban ahol nem tud boldogulni.

Ha születése után derül ki a baj akkor amíg van erőm, és tudom gondozni megteszem, mert egy anya akkor is anya.

Ritkább eset az, hogy tényleg olyan helyre születik ilyen gyerek, ahol nem vállalják.

És ha te szülnéd meg, beleroppannál, ha otthagynád. A hormonjaid olyan erősen dolgoznának, hogy nem bírnád letenni sem, nemhogy átengedni idegennek.

Igen, nehéz. De könnyebb abban a tudatban élni, hogy sorsára hagytad a saját véredet?

A beteg gyerek is 9 hónapig benned van, ha tudod, ha nem, hogy beteg, ez egy nagyon szoros kötődés.

Kevesebb gyerekről mondanának le emiatt a szülők, mint hiszed.

Megemelem a kalapom azok előtt a családok előtt,akik beteg gyermeket is fel tudnak nevelni,hogy van elég lelki erejük hozzá.Minden tiszteletem az övéké.

Nekem is van egy 10 hós kisfiam,aki szerencsére egészséges.

A terhességem alatt eszembe jutott párszor,mi lenne ha beteg lenne?

Úgy éreztem,hogy én nem tudnék beteg gyermeket nevelni,de ugyanakkor azt sem tudtam elképzelni,hogy "túladok" rajta.

Szerintem borzasztó nagy teher mind a két döntés és a mai napig nem tudom,hogy én mit tennék...

De nagyon bízom benne,hogy soha,de soha nem kell ezen gondolkoznom.

Egyébként meg az olyan szülőt,aki lemond a beteg gyerekről,azt ne ítélje meg senki!!!!!!!

Aki nem tudja milyen lehet,az fogja be a száját és ne bántsa az ilyen szülőt és az ilyen gyermeket,mert azt hiszem mind a szülőnek és mind a gyermeknek borzalmas lehet az ilyen élet...