Mikor döntöttétek el a pároddal hogy most már jöhet a baba?

Szia. Mi 9 éve voltunk együtt, 3 éve voltunk házasok. A férjemnek 1 éve volt munkaviszonya (sokáig tanult), nekem 5 éve. Egy saját lakásunk volt, hitel nem, és egy ősöreg autónk. Úgy 1 milliónk volt megtakarítva, és 28 évesek voltunk.

1év 1hónap ismeretség után, akkoor voltunk 2 hónapos házasok, én 22 voltam, ő 28, szolgálati lakásban laktunk, én fősulira jártam, ő dolgozott. 0 félrerakott pénz, de egy babához még nem is kell

Hát nálunk kicsit másabb a történet, mert nem egészen döntöttük el :D tehát már akkor kinn éltem Olaszországban 2 éve, mikor hazajöttem, mert osztálytalálkozó volt (meg amúgy is járok haza sokat, de ezt akkor pont úgy időzítettem). Na most annak idején én 3 évet együtt voltam egy volt osztálytársammal. Érettségi után jöttünk össze. Volt ez a találkozó és szépen összemelegedtünk megint. Aztán visszajöttem Olaszo-ba és itt derült ki, hogy bizony terhes vagyok. 28 voltam akkor (ő is). Rögtön tudtam, hogy elvetetni nem akarom, anyagilag is álltam úgy, hogy megszüljem, meg úgy voltam vele, hogy 28 évesen elég nagy merészség lenne elvetetni. Éppen csak az apával voltam gondban, hogy neki mit mondok. De nem halogattam a dolgot és titkolni sem akartam, megmondtam neki. Azóta kislányom már 3 éves és igyekszünk minél többet találkozni apukával. Az első évben még segített anyagilag (ő ragaszkodott hozzá), de utána már nem kellett, mert visszamentem dolgozni és gyógyszerészként hál'Istennek keresek annyit, hogy kényelmesen eltartsam magunkat. Egyedül ahhoz ragaszkodott, hogy a kislány az ő vezetéknevét kaphassa, de ez számomra nem volt gond, sőt, természetesnek tartottam. Én évente legalább 2x járok haza Mo-ra, és az apuka is szokott 1x 1x jönni hozzánk. De nem vagyunk együtt. Ugyan felmerült a házasság gondolata, de egyelőre megegyeztünk, hogy kicsit komplikáltabb a helyzetünk, mint egy átlag párnak és egy ideig biztos nem jön szóba megint. Ahhoz vagy nekem kéne hazaköltöznöm (ez nem áll szándékomban) vagy neki kéne kijönnie. Mindenesetre nagyon jó kapcsolatunk van, rendszeresen beszélünk :) saját lakásom akkor sem volt és most sincsen. Akkor egy másfél szobás albiban voltam, most egy valamivel nagyobban, külön van szobája a lányomnak is, nekem is, plusz egy vendégszoba-szerűség. Félretett pénzem volt, kicsi korom óta mindig tettem félre pénzt, akármit is kaptam, így mikor dolgoztam akkor is mindig arra törekedtem, hogy egy külön számlán legyen egy külön összeg. Kocsim már akkor is volt, most is van (hitel már nincs rajta!!!). Azt hiszem a munkám miatt szerencsésnek mondhatom magam, mert nem kell heti 60 órát dolgoznom, hogy azért jól keressek, nagyon jól el tudom tartani a kicsit is és magam is, és sokat tudok vele lenni. Nagyon szeret Mo-n lenni, meg szépen is beszél magyarul, hiszen otthon mindig magyarul beszélek hozzá, az olaszt megtanulja a környezetéből, az oviból.