Vallásosságra nevelitek a gyermekeiteket?

Nem, mert mi sem vagyunk azok.

De mesélni fogok neki Jézusról, a karácsonyról, húsvétról. Tudni fogja, hogy ilyenkor mit ünneplünk, nem csak az ajándékokról fog szólni.

Mi pogányok vagyunk, ünnepeljük is a pogány ünnepeket, és a gyerekek ezt látják, így utánoznak. Vagyis tudatosan nem neveljük őket a pogányságra, de ha érdekli őket, akkor mesélünk róla, bevonjuk őket.

De amúgy mesélünk nekik Jézusról, a Bibliáról, már csak azért is, mert egy alapvetően keresztény országban élünk.

És ha majd felnőnek, tőlem olyan vallásúak lesznek, amilyenek akarnak. De eddig úgy tűnik, hogy pogánynak érzik magukat (persze ezt később befolyásolhatja a környezet vagy bármi, úgyhogy még semmi nem biztos :D).

Veszünk majd neki gyerekbibliát,fogunk neki mesélni belőle,tudni fogja kicsoda Jézus,de nem erőltetjük.Ha ugy tűnik nem érdekli,akkor majd másból mesélünk neki.Istentiszteletre elvisszük majd,van gyerek istentisztelet,játékos,kipróbálja,ha nem tetszik neki ezt sem erőltetjük majd.De szeretnénk ha kipróbálná,majd ő el fogja dönteni mit szeretne,vagy miben szeretne hinni,de azt persze nem fogjuk engedni hogy valami szektába csatlakozzon később...

Szerintem amugy nagyon jó történetek vannak az ószövetségben,nagyon tanulságosak a kicsiknek is,csak persze az Ő nyelvükön kell elmesélni.Ártani biztos nem ártok vele.:)

Igen, mert mi is hitben élünk.

Azt a mintát adjuk nekik, hogy számunkra Isten szeretetét elfogadva, és az ő szeretetét tovább adva teljes az életünk.

Imádkozom velük felkeléskor, lefekvéskor, evés előtt és után, valamint ha halljuk, hogy megy a mentő (régi szokásom). Amikor csak tudunk, elmegyünk vasárnap istentiszteletre, ahol a gyülekezeti házban, a gyerekszobában hallgatjuk a prédikációt (ki van hangosítva), mert a templomban még nincsenek el.

Ezen kívül koruknak megfelelően beszélünk bibliai történetekről.

Szóval azt a mintát látják, hogy mi keresztyén értékrend szerint élünk, de ettől függetlenül teljesen természetes, hogy meglesznek a maguk vallási harcai (önmagukban vagy nyíltan) mind a gyermekkorban, mind kamaszkorban és felnőttkorban. Meg fogják találni a maguk útját.

Mi ateista család vagyunk anyukám nem erőlteti nálam a vallást. Meg vagyok keresztelve de itt kifújt. Anyám elve hogy olyan vallásban fogok hinni amiben szeretnék ő ebben nem szeretne befolyásolni. Én nem bántom a keresztényeket nem mondom a jelenlétükben hogy" istenit" és tisztelem a vallásukat. Több olyan helyen is jártam ahol más a vallás azokat az embereket is tisztelem. A hit nagyon szép dolog erős közösségeket hoz létre de nem vagyok hívő. A barátnőm pont a másik véglet ő nincs megkeresztelve de hívő és mi nagyon jól megvagyunk egymás mellett.

Szóval a véleményem az hogy a gyermeknek hagyni kell hogy kialakuljon az hogy miben hisz viszont a kereszténység szép dolog.

Alapjában véve a mi családunk azért ateista mert az unokanővérem nagyon okos egy született zseni és nagy karriere lehet még és ő mélyen ateista ezért a családunk úgy van vele hogy nem befolyásolnak . Ennek pedig nagyon örülök.