Van aki esetleg "megbánta", hogy gyerek (ke) et vállalt?

Első válaszolónak üzenem, hogy gyereket az ember nem magának szül. Hibás gondolkodásmód azért gyereket szülni, hogy majd öreg korunkban legyen aki pátyolgasson. Csak akkor szabad gyereket vállalni, ha az ember képes arra, hogy azt a kis jövevényt feltétel nélkül szeresse, nem pedig azért, hogy legyen valaki, aki mindig mellettem van.

Szerintem emiatt bánják meg sokan a gyerekvállalást, mert nem nőttek fel a feladathoz, a feltétel nélküli szeretethez, mert ez bizony elég nehéz dolog.

Jujj, hat szegyelem magam, de egyszer hangosan az edesanyam es a testverem elott azt mondtam/ Jajj bar csak ne szultem volna meg!!

Veszelyeztett terhes voltam, sokat voltam korhazban es szinte 8 honapig semmi sex. ez ido alatt a ferjem osszejott a koleganojevel. A munkam elvesztettem. A lakast el muszaly volt eladni hogy kulon koltozzunk. Szoval rengeteg rossz dolog tortent velem akkoriban.

DE ahogy kimondtam mar megis bantam. Annyira lelkiismeretfurdalasom volt/ van, pedig mar ennek 12 eve.

Elkenyeztettem a fiam, es talan ennek a mondatnak is koze van hozza, nem csak azert mert kimondtam, hanem mert ilyen eszembe jutott.

depis voltam akkor nagyon.

Egyszoval nem bantam meg, cask azt hogy rossz ferfinak szultem. De a fiam az eletem. IMADOM