Csak pusztán az anyagiak az elfogadható tényező, abortusz esetén? Az életminőség romlása, fizikai és lelki energia nullára csökkenése nem lehet indok?

Tudom, nehéz téma és én is úgy gondoltam korábban, hogy az élet mindenekfelett és csak egészen sanyarú körülmények közé nem vállaltam volna (és értettem egyet ha más se vállalta). De most "hátam mögött" 3 kicsi gyerekkel kerültem ilyen helyzetbe. És borzasztóan őrlődök. Nem terveztük (védekezés) és terhes vagyok mégis. 3 gyerekem teljesen kimerít fizikailag idegileg , nagyon sokat várok el magamtól is, számomra nem elég hogy kapnak enni meg eljátszanak együtt és kész. Foglalkozni szeretek-szeretnék velük egyesével is , együtt is amennyit csak tudok, szükségleteik szerint. Kifürkészni milyen emberkék is ők valójában, rájuk hangolódni (és nem rájuk telepedni) és úgy terelgetni finoman őket nekik való elfoglaltságok felé.

Nincsen segítségünk, a férjem sokat dolgozik (mint sok más családban is persze) Néhány dologban segít, de a legtöbb mindennapi teendőben nem tud. Mert nincs itt. Szereti a gyerekeket, amikor csak itt van ő a játékmester stb.:)

Nagyszülőkből kettő él de nincs velük kapcsolat. Anyósom úgy 2 évente egyszer beesik. Próbáltunk vele jó viszonyt ápolni de nem lehet idegesítik a gyerekek (nem csak a mieink, másé is).

Anyagilag normálisan állunk, nem éhezünk meg tudom venni ami kell. Persze turiból teszveszről meg leárazáson öltözünk, nem járunk külföldre (mióta a 3 gyerek megvan így együtt belföldre se nagyon de csak emiatt mert irtó macerás egyenlőre). Spórolok a bevásárláskor ahol tudok, de én ezt normális életnek vélem, tehát ha 2szer ennyi pénzem lenne akkor se szórnám.

Tehát nem arról van szó hogy most romlásba döntene még egy picurka, csak még ennél is beosztóbban kéne élni. De végre van munkám (3 gyerek mellett az nem semmi hogy felvettek egyáltalán) már nem volt jó "itthon ülni". És az energiáimat pont felemészti hogy így 3 gyerekkel csináljam az életünket.

Nagyon nehéz számomra ez a döntés mert úgy érzem az erőm végén vagyok mindennap mire mindent megcsinálok. Nagyon félek, nem maradna időm elegendő a nagyobbakra. A legnagyobbam iskolás nem megy neki annyira könnyen nem az a típus aki bemegy és ragad rá az infó hanem diszlexia és diszgráfia gyanús. A középsőm és a kicsim ovisok. ( a kicsi most kezdi).

Saját magunkra a férjemmel alig van időnk. Olyan hogy kettesben menjünk bárhova, elképzelhetetlen. Nem beszélve a későbbiekről, 3 gyereket ruházni etetni iskolázni lehetőségeket megadni se egyszerű de 4nek meg már a lehetetlennel egyenlőnek tűnik. Minőségi életet szeretnék magunknak és a gyerekeknek is, hogy mindig jusson nekik elég figyelem.