Van itt olyan, aki úgy érzi soha nem lesz babája, mert arra vár, hogy jobbak legyenek az anyagiak és legyen ház?

Szia. Mi is nagy dilemmában voltunk. Soha sem alkalmas az ido egy gyerekre. Mikor mi belevágtunk a babaprojektbe (en 23N párom 30) a párom munka nélkul volt. Csak én dolgoztam. Igaz saját házunk van, amire hitelt vettunk fel. 15 évig nyogjuk a részleteket. Jo, hogy a miénk, de szerintem ugyan ott vagy ha fizeted az albérletet vagy fizeted a kolcsont. Szerintem nem ciki albérletbe babát vállalni.

Nagyon nehéz az élet, de szerencsére jol megvagyunk. Férjem terhességem 9. honapjában talált munkát, én a szulés után 6 honappal vissza álltam dolgozni. Nem tehettunk mást, kell a pénz. Soha sem koltoznénk szulokhoz.

25N

Jól beszél az eső válaszoló! :) Nem az albérlettel van a gond, hanem azzal, hogy épp, hogy kijöttök a pénzetekből. Még van időd, 26 évesen nem csúsztál le semmiről. Gyűjtögessetek, váltsatok munkát, próbáljatok biztosabb anyagi helyzetbe kerülni. Addig is kösd le a gondolataidat valami mással. Egy hobbival pl. A gyermektelen életnek is megvan ám a varázsa! Használjátok ki! Ha most ezen sajnálkoztok folyamatosan, az tönkreteszi a fiatalságotokat. És ha majd ott lesz a baba, akkor meg azon fogsz sajnálkozni, hogy miért nem éltem, amíg nem volt!

Egyébként az albérlet kérdésére itt az én sztorim: én is arra vártam, hogy majd ha lesz ház, meg minden. Lett is és én már 32 voltam, mire minden összejött, köztük a kisfiam is. Közben a házunk soha nem került a nevünkre (az eladó hibájából, de nem részletezném), buktunk 10 millió forintit, konkrétan az örökségemet, egy lakás árát. Most a lehetőségeink: albérlet, vagy albérlet. :) De tudod mit? Én ezen már nem agyalok! A fiamnak testvér kell és mi is vágyunk még egy babára. Így aztán lesz is! Lehet, hogy nehezebb lesz, de megoldjuk. Azért merem bevállalni, mert ennek ellenére az anyagi helyzetünk biztos. Nem élünk nagy lábon, de jut mindenre.

Szóval, ha már biztos lábakon álltok anyagilag, ne zavarjon az albérlet, jöhet a babaprojekt! :)

Igaza van az elsö valaszolonak, külföldön (Anglia, Nemeto., Franciao.) jellemzöbb az alberlet mint a sajat lakas. A fönökömnek 2 gyereke van, sajat cege megis alberletben laknak. Eppen most költözik az egesz pereputty. Ezt a kisgyerek nem erzekeli hidd el, neki tinedzser koraig eleg egy kicsike szoba is, ö nagynak eli meg, sajat tapasztalatbol mondom. Mi 3an laktunk egy szobaban anyukammal es a batyammal es ugy maradt meg h csomo helyünk volt. Ez inkabb a szülönek kenyelmetlen, de a gyerek nem erzekeli.

Söt, nagyobb biztonsag ha egy helyen van mindenki mint egy nagy haz üres terekkel.

És mi van akkor ha az albérlet pénz,a saját lakásod törlesztőrészlete?

Nem olvastam végig egyik választ sem,csak azért tettem fel a kérdést,hogy megfordult e egyáltalán ez a fejetekbe?

Máskülönben meg mi is önkormányzati lakásban vállaltunk gyereket,nincs saját kuckónk.