Tényleg szánalmas?
38. hétben járó kismama vagyok. Van már egy 4 éves fiunk. 21 évesen diplomáztam, 22 évesen szültem az első fiam, 23 évesen volt az esküvőnk és most, 26 évesen várjuk a második fiunkat. Nem élünk nagy lábon, saját házunk még nincs.
Ma összevitáztam a hugommal egy kis semmiségen, erre ő a fejemhez vágta, hogy szánalmas az életem.
Közben meg azt mondta ma, hogy milyen jó nekem, van egy kis autóm és vezetek. Aztán meg azt mondta, milyen jó, hogy van családom, várjuk a második babát.
Ő 24 éves, van diplomája, dolgozik, de párja nincs.
Mindenki azt csinál, amit akar.
Ha észnél voltál/vagy és nem a semmire és szeretetre vállalsz gyereket/gyerekeket, akkor miért lennél szánalmas vagy felelőtlen?!
Én attól vagyok ki, ha valaki azt mondja, hogy a gyerekneveléshez csak a szeretet kell .. nos, egyszer kipróbáltam egy sarki boltban: Szeretetért tényleg NEM adnak egy kiló kenyeret!
Mindenkinek más az érték az életben. Van aki a pénzt imádja, van aki az érzékiséget minél több partnerrel, de a legtöbb átlagos és normális ember számára a család a legfontosabb érték.
Baráti köröm alapján tapasztalatom, hogy azok közül a nők közül, akik 25-30 éves koruk körül menedzserek lettek csak azok szültek gyereket, akiket leépítettek. A sikeres karrierű nők meg most 35 évesen kezdenek bepánikolni, hogy már soha nem lesz gyerekük és igazi családjuk.
Ezen már én is gondolkoztam, hogy féltékeny lehet. Minden alkalommal, ha találkozunk, összeveszünk. Soha nem keres, egy kezemen meg tudom számolni, hányszor keresett, mióta várandós vagyok.
De nekem ez akkor is furcsa. Testvérek vagyunk, egy apától és anyától. Én mégsem bántottam azokat a kismamákat, akiknek sikerült a baba. Ugyanis mi 2,5 évig küzdöttünk a második babáért. Rejtett szomorúságot éreztem, de nem vitáztam, kötekedtem velük. Hogy lehet, hogy ennyire mások vagyunk?
Szerintem is féltékeny.
Nálunk is hasonló a helyzet, bár össze nem vesztünk.
Nekünk a férjemmel 3 gyerekünk van, 4 éves és 2 éves ikrek. Ő is férjnél van, most 18 hetes kismama lassan. De úgy érzem semmi nem érdekli. Én nagyon örülök a babájuknak, tudom mikor megy vizsgálatra mindig felhívom utána mi volt, tényleg én is nagyon várom a kis unokatesót, de azért próbálok nem nyomulni. És úgy érzem nem is teszem. De pl 12 hetes uh után kérdeztem mekkora, és azt mondta nem is tudja, azt mondták minden ok, ennyi. ?? Kicsit fura volt, mintha nem is érdekelné. Nem beszél róla egyátalán. Pedig olyan kíváncsi vagyok mit érez, stb? Mindig jóban voltunk most meg olyan furcsa. Csinálják a felős szintet maguknak, az is ahogy esik úgy puffanik....Rosszúl esik, de talán csak a hormonok dúlnak benne, de már jó volna ha kidúlnák magukat.:-)
Bocs a félig off-ért, de olyan jó volt kicsit kiírni magamból. Köszönöm!
Szép estét!
Kedves utolsó!
Én örülnék a hugod helyében, hogy van valaki, akihez fordulhatok tanácsért, illetve hogy ő a saját testvérem. Nem értem, hogy miért fordult el tőled ennyire a hugod, pedig neki is összejött a család.
Olyan jó lenne a saját testvéreimmel megosztani az érzéseimet, de se hugomat, se nővéremet nem érdekli a dolog. Nővérem 32 éves, párja van, de nem házasok és még nem tervezik a gyereket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!