Én úgy kivagyok! És tiszta gáz, hogy az interneten kell kiírnom, mert nincs kivel kibeszélnem. Szánalmas?
Már csak ha erre a sorsra gondolok is potyog a könnyem. Nincsennek már barátaim. Van két gyerekem, 2 és 5 évesek. Az 5 éves hiperaktív tüneteket produkál, bár biztos vagyok benne, hogy 6 évesen fel is állítják a diagnózist. És ezt mindenki látja. Félre ne értsetek szeretem imásom őt, de amikor megyek érte az oviba, pont úgy viselkedik már, mint egy tipikus problémás gyerek. Mindenki csak minket bámul, és ez olyan rosszul esik. Nem is igazán beszélnek hozzánk, bár nagyon módjuk sincs, hisz "viselkedik"a gyerek.
Volt egy nagyon jó barátnőm, de amióta családom lett szó szerint sz@rik ránk. Az alatt az öt év alatt kb 10szer találkoztunk. Teljesen elfordult. Ha én nem hívom fel se hív, hogy mi újság. Pedig nekem se kéne több, napi 10 perc felhőtlen beszélgetés (nem csak a gyerekekről) Persze az is jól esne ha valaki érdeklődne róluk. Amikor kórházban voltam a naggyal, pici még a pocakban se látogatott meg :( Senki kívülállóval nem tudom megbeszélni a gondjaimat és az örömömet se.
Úgy érzem el vagyok szigetelődve. Ha valakivel is beszélgetek, másról sincs szó, hogy az ő gyereke milyen okos ügyes stb...Mintha direkt csinálná. Az enyém is az, csak neki idő kell és türelem. De mit magyarázkodjak.
Szánalmas vagyok, hogy itt ülök és bőgök :(
válasza:Elhiszem, hogy ez tök rossz.
Nekem sokszor a barátnőm ad lelkierőt. Bár nekem a férjem is sokat segít és törődik velem, velünk, így nem vagyok magányos, de néha így is úgy érzem, hogy elveszett vagyok a világban. Ha pedig neked tényleg senkid nincs, nem állnak melletted barátok (és a párod se, bár róla nem írtál), akkor az nagyon rossz lehet.
Nem vagy szánalmas, viszont valamit kell tenned, hogy kilépj ebből a "bezárt világból".
Nagyszülők sem tudnak segíteni?
Ki kellene egy kicsit kapcsolódnod, és bátran felkeresni a régi barátokat! Ha a hegy nem megy Mohamedhez...
Az a baj, hogy nem ér más benyomás, csak a gyerekeid, és mindig ebből indulsz ki. Ha nem is néznek rád furcsán, valószínű már akkor is azt érzed.
Viszont ez ellen tenni kell, mert be fogsz golyózni.
Ha akarsz írj privit, szívesen meghallgatlak. Már az is sokat segít, ha elmondhatod mi fáj, mi esik rosszul. Egy egyszerű kis e-mail is sokat tud segíteni.
válasza:Jajj az én fiam is ilyen artikulátlan oroszlánüvöltésbe kezd,én már megszoktam, de ez egy kívülálló számára elég rossz látszatot kelt sajnos. :(
Kistesó sokkal nyugodtabb természet, de utánozza a nagyot, és a kettő együtt...na ne mondjam.Persze a kicsin látszik, hogy csak erőltetett.
Az oviba is amikor megyünk, minden gyerek szalad az anyukájához, az én fiam, meg meglát és kifordul önmagából, összevissza rohan, őrjöng. az óvónő szerint meghoztam a megnyugvást neki a látványommal és tudja végre adni magát, kijön belőle a stressz. És ne mondjam, hogy mindenki minket bámul. Mert hát ilyenkor mindenkinek tökéletes gyereke van....Én mindig mindenkinek szólok egy jó szót ha tehetem, megdícsérem a gyerekeket. Az enyémeimnek nem sok jó szó jut.A kicsit még néha megnézik,odaszólnak milyen szép gyerek. tényleg helyes kis kölyök, zöld szem, szőke göndör fürtök..
Téged nem szoktak megbámulni amikor a fiad ilyeneket csinál? Bár ha állna mellettem valaki még akkor biztos nem érintene ilyen rosszul...Hogy kezeled az üvöltést??Mert én hiába szólok rá..
válasza:Ha gonolod írhatsz privit, fiam 11 éves, 5,5 éves kora óta diagnosztizált hiperaktív.
Hidd el az idő mindent megold és a gyereked is változni, fog, nyugodtabb lesz.
válasza:Az én kislánykám nem hiperaktív, de van hogy vele sem lehet elmenni sehová, mert a képemről ég le a bőr.Először próbáltam minél szebb színbe feltüntetni a dolgot, magyarázkodni...stb.De már nem érdekel.Nem magyarázkodok.Akinek gyereke van az tudja hogy milyenek.Az vesse a követ a másikra.....
Ha megyek az oviba érte az én gyerkőcöm is kifordul magából.
Kicsit nehéz hogy nincs senki aki segítsen.Nekem szencsére apa is itthon van.Meg tesóm anyós, anyum.Barátnőm nekem se nagyon van mióta gyerekem van.Ne foglakozz mással.Ők sem jobbak nálad!!!!!!Ami soakn mutatnak csak külsőség.Nem vagy szánalmas.:-)Ne sírj:-)
válasza: válasza:Én is átérzem, nálunk is hasonló a helyzet, bár az én fiam sem hiperaktív, más szempontból problémás. Két fiam van, másfél és 3és fél évesek. A nagyobb nagyon nehezen boldogul az emberekkel, vagy új, idegen környezetben. Én is mindig úgy érzem magam, mintha mindig csak az én fiammal lenne gond, a másoké mind nyugodt, jó gyerek. Persze tudom, hogy ez nem így van, de valahogy így jön le. Ha valaki jön hozzánk, a fiam 10 percig csak ordibál, de volt már, hogy végig balhézott, míg ott voltak a vendégek. Már nem is merek hívni senkit... Ha egyedül vagyok vele, jó gyerek, okos, értelmes. De ha már többen vagyunk körülötte, bedilizik. Nagyon zárkózott, most kezdte az ovit, az első héten órákat végigsírt, míg nem mentem érte. Már szokja, de sok idő kell neki, míg nyitottabb lesz.
Sajnos nekem sincsenek nagyon barátnőim, valahogy elmaradtak, mikor nekem gyerekeim lettek, nekik meg nem.
Szívesen beszélgetnék veletek én is, akik hasonló gyermekekkel és problémákkal kűzdünk, ha van kedvetek írjatok. És kitartás, lányok, lesz ez még jobb!
Andi (Veszprém)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!