Én úgy kivagyok! És tiszta gáz, hogy az interneten kell kiírnom, mert nincs kivel kibeszélnem. Szánalmas?
Már csak ha erre a sorsra gondolok is potyog a könnyem. Nincsennek már barátaim. Van két gyerekem, 2 és 5 évesek. Az 5 éves hiperaktív tüneteket produkál, bár biztos vagyok benne, hogy 6 évesen fel is állítják a diagnózist. És ezt mindenki látja. Félre ne értsetek szeretem imásom őt, de amikor megyek érte az oviba, pont úgy viselkedik már, mint egy tipikus problémás gyerek. Mindenki csak minket bámul, és ez olyan rosszul esik. Nem is igazán beszélnek hozzánk, bár nagyon módjuk sincs, hisz "viselkedik"a gyerek.
Volt egy nagyon jó barátnőm, de amióta családom lett szó szerint sz@rik ránk. Az alatt az öt év alatt kb 10szer találkoztunk. Teljesen elfordult. Ha én nem hívom fel se hív, hogy mi újság. Pedig nekem se kéne több, napi 10 perc felhőtlen beszélgetés (nem csak a gyerekekről) Persze az is jól esne ha valaki érdeklődne róluk. Amikor kórházban voltam a naggyal, pici még a pocakban se látogatott meg :( Senki kívülállóval nem tudom megbeszélni a gondjaimat és az örömömet se.
Úgy érzem el vagyok szigetelődve. Ha valakivel is beszélgetek, másról sincs szó, hogy az ő gyereke milyen okos ügyes stb...Mintha direkt csinálná. Az enyém is az, csak neki idő kell és türelem. De mit magyarázkodjak.
Szánalmas vagyok, hogy itt ülök és bőgök :(
Szia!
Nekem is két gyerekem van, 3 éves fiú, 9 hónapos kislány.
A fiam most lett túl a dackorszakon szóval most már nálunk rendeződtek a dolgok.
Amikor kezelhetetlen volt a fiam, mert semmi sem volt jó, semmi sem tetszett neki, akkor én nyugodtan vártam,hogy majd csak abbahagyja. Én mindig azt tartottam szem előtt, hogy ő az én fiam, valamit örökölt tőlem,azért van, mert szerettük volna, hogy legyen és az a feladatom, hogy boldog, kiegyensúlyozott életet biztosítsak neki. Egynap 100-szor elismételtem ezt magamban, így később nem tartottam égőnek, hogy mindenki minket bámul, hisz őt így szeretem és kész.
Azon hiába tűnődöm, hogy más gyerek miért nem hisztizik, miért nem veri magát a földhöz...ezzel nem segítek magamon és a gyerekemen sem.
A legrosszabb, hogy nekem sincs egy barátom sem, mert elköltöztünk Szigetszentmiklósra és a barátaim Szegeden élnek. Vagy máshol.
egyedül vagyok én is, a két gyerekkel, örülök,ha apjuk haza ér 6kor.
Ez a legnehezebb, amikor az ember rájön, hogy barát nélkül maradt.
Ha pedig hiperaktív a fiad, akkor vannak módszerek, amikkel lehet segíteni, lehet egy kicsit fejleszteni.
Olvasd ezt el:
A szolgáltatásaink alatt írják, hogy a hiperaktivitáson is lehet segíteni.
Szégyenkezned nem szabad emiatt, mert az a legrosszabb, ha ez téged bánt. A gyerekek ezt megérzik!
Attól, hogy hiperaktív élhet egy tökéletes életet.
A legnehezebb az, hogy olyan iskolába kerüljön, ahol tényleg elfogadják és s4egítik is!
Remélem tudtam segíteni!
Szép napot!
Szia!
Szintén 3,5 éves nagylány 8 hónapos kisfiú.
Bár az enyém sem hiperaktív, rémes miket csinál. Égnek áll a hajam, néha kiabálok vele mert már nem bírom, de akkor nekem is eszembe jut, hogy hoppá, hisze nekem kell példát mutatni, ez így nem jó, igyekszem nem felhúzni magam, de néha bizony szakad a cérna.
Minket is folyton megnéznek, általában először azért mert milyen szép kislány, utána meg azért, hogy milyen ördög. Hiába mondok neki akármit, mintha a falnak beszélnék, elszaladgál, nem is érdekli, hogy ott vagy-e vagy sem. Vannak rémes napjaink, de most kezdte az ovit, talán jobb lesz a helyzet!
Nekem sincsenek barátaim, mi Zala megyéből költöztünk el.
Utolsó anyukának, mi Halmon lakunk, ha van kedved levelezhetünk. Igen csak egyidősek a gyerekeink. :))
Sziasztok!
Nagyon örülök, hogy ilyen sokan írtatok. Kicsit megnyugodtam. Nem vagyok egyébként az a lelkizős fajta, csak most annyi minden összejött és padlót fogtam. És rájöttem, hogy ilyenkor szokott általában az emben egy jó barátnő segíteni és ez még jobban földhöz vágott.Fogok privit is írni, de most sietek, vinnem kell a gyereket. Este ha időben hazaérek írok részletesebben.
Én Csongrád megyei vagyok.
Hát látod, itt dumálunk az interneten. Nekem is van távoli, külföldön élő barátnőm, vele is szinte csak emailben beszélgetünk. Aztán a napi dolgokat meg az este hazaeső férjemre zúdítom, vagy jobb esetben még előbb édesanyámra, akivel viszont majdnem napi szinten beszélek. Sajnos vele is csak telefonon, mivel messze van.
Hát én nehezen élem meg, nekem hiányzik a barátnő, de sajnos nem vagyok az a típus, aki leszólít más anyukákat a játszón.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!