Mitévő legyek? A férjem többször megütött már, nagyon hirtelen haragú, agresszív. Van egy 5,5 hónapos kisfiunk is. Többi lent.

Csak ugyanabban tudlak megerősíteni, amit a többiek is írtak: ha egyszer megvert, meg fog máskor is, ha téged ver, a gyereket még inkább fogja.

Sajnos az agresszivitásra való hajlam nem függ a társadalmi helyzettől, sokan teljesen jó fejnek tűnnek kívülről, csak a családjuk tudja, mit művelnek. És igen, a fiatokat is bántani fogja, ne várd meg, hogy ez bebizonyosodjék! Ha még terhesen is képes volt téged verni, akkor nyilván nem tartja vissza semmi sem.

Ne légy te is áldozat, ha már magadért nem álltál ki eddig, a gyerekedért tedd meg! Ha elváltok, és időnként találkozik majd a fiatok az apjával, simán lehet, hogy jó kapcsolatuk lesz, mert minden találkozáskor „jó kedvében lesz” az apja – míg ha együtt maradtok, a gyereked abban fog felnőni, hogy az apja veri az anyját (és mint mondam, szinte biztosan őt is fogja). Ez pedig maradandó sérülést okoz neki. Ismerek én is olyan alapvetően nagyon kedves, okos, jó fej fiút, aki a saját szájával mondta ki, hgoy nem akar olyan lenni, mint az apja, aki verte őket – és tudom, hogy most ő is oda-odacsap a családjában. Nagyon-nagyon nehéz az embernek a gyerekként a tudatába égett viselkedésemintákat levedleni.

Egyébként meg ez a NANE-reklám jutott még eszembe, meríts belőle erőt, hogy nem vagy egyedül:

[link]

Szia!

Verés után orvosi látlelet-azzal rendőrségi feljelentés-kitenni a szüleid házából-indítani a válást!

Aki megüti a feleségét nem kapja meg a csecsemő!!!!!! korú gyermekének a felügyeletét (nagyobbakét sem)

Nem ért a férjed a törvényhez, csak be akarja biztosítani a kényelmes helyét nálatok és ezzel próbál sakkban tartani!

Lépj minél hamarabb!

A félelem ne tartson vissza, mert a helyzet csak rosszabb lesz!

HIDD EL, nem fog megváltozni, nem fog javulni! Bármit is mond, ígér!

Később még nehezebb lesz lépned!

Kérd a szüleid/testvéred/barátaid/önkormányzat/védőnő/családsegítő segítségét vagy akár mindegyikét!

Legyél erős és a babád legyen az első! Neki nincs ilyen apára szüksége!

Az, hogy később kisgyerek korában végignézze, hogy verik az anyukáját!?!?!

Kitartás és legyél határozott!

Olvass el néhány cikket azzal kapcsolatban amikor a gyerek megszúrta,baltával,fegyverrel megvédte az anyját az apja ellen és az apa meghalt! Ha nem tudsz egyedül értelmesen gondolkozni kérj segítséget.Lehet neked ez jó,de a gyerekedért FELELŐSSÉGGEL tartozol!

Bocsi,de az ilyen hülyeség mindig felhúz.Dobd ki a házból!

Nézd meg a NANE oldalán található dolgokat, bizonyára magadra fogsz ismerni sok tekintetben, és láthatod, hogy van kiút ebből a helyzetből!

[link]

[link]

Bántalmazott nők és gyerekek segélyvonala: 06-80-505-101 (este 6 és 10 között)

A második linkben lévő írományban pl. az alábbit írják:

„Az erőszakos családban felnövő gyerekek szintén áldozatok:

mindig félniük kell a bántalmazás megismétlődésétől, akár „csak” anyjukat, akár őket is éri erőszak. Az ilyen gyerekekben sokszor egyfajta trauma-alapú világszemlélet alakul ki – a világot veszélyekkel teli, igazságtalan, kiszámíthatatlan helynek élik meg, ahol éppen azok az emberek bántják őket, akiknek az lenne a dolga, hogy óvják és szeressék őket.

A bántalmazó családban élő gyerekekben erős düh gyülemlik fel, ami számos módon ölthet testet. Sok gyerek önmaga ellen fordítja dühét, és önvád vagy bűntudat formájában jeleníti meg. A másik gyakori megküzdési mechanizmus az, amikor a gyerek dühe konkrét személyek ellen fordul, és főként a kortársai/testvérei elleni erőszakos viselkedésben mutatkozik, vagy az elkövető ellen irányul. Egyes esetekben a gyerek a bántalmazó nézőpontját teszi magáévá. Ilyenkor az anyját hibáztatja az otthoni

feszültségek és incidensek miatt, netán nyíltan megveti, vagy

maga is bántalmazóként viselkedik vele.

Az erőszakos családokban a gyerekeket a szülők gyakran mind érzelmileg, mind fizikailag elhanyagolják. Ennek két oka is lehet: egyrészt mert a szülők maguk is krízisben vannak, másrészt mert az erőszakot használó/átélő szülő alkatából/helyzetéből kifolyólag nem nyújtja a gyereknek azt a fizikai, érzelmi és intellektuális közeget, amely biztonságot és elfogadást sugall.

Az ilyen családban összességében gyakran kevés és szegényes a kommunikáció, hideg a légkör, a konfliktusokat erőszakkal vagy hárítással próbálják megoldani. A gyerekek felnővén gyakran teljes mértékben elsajátítják szüleik erőszakos viselkedésmintáit. Ez különösen a fiúkra igaz: az erőszakos férfiak nagy részét bántalmazták gyerekkorában, vagy tanúi voltak más családtagjaik bántalmazásának. Természetesen a származási családban folyó erőszak nem az egyetlen ok, amely miatt férfiak felnőttként erőszakosak saját párkapcsolatukban. Az iskola, a kortársak elvárásai vagy a katonaság alatt szerzett tapasztalatok mind elősegíthetik, hogy egy férfi tárgyként tekintsen a saját nőpartnerére. Általában ezek a férfiak a gyengeséget a nőiességgel társítják, és mereven elutasítják.”

(A 21. és 24. válaszoló vagyok újra)

Az jutott még eszembe, hogy bár mindnyájunknak, akik válaszoltunk itt igazunk van abban, hogy ki kellene lépnie a kapcsolatból, de ez is egy olyan szitu, ami kívülről olyan egyszerűnek és világosnak tűnik, míg benne, belőle kilépni lenni egyáltalán nem az.

Azért is ajánlottam fentebb a [link] mert azt elolvasva ráébred az ember, hogy mennyire bátornak és elszántnak kell lennie egy nőnek, ha kilép egy ilyen destruktív viszonyból.

A lépés tehát egyértelmű, megtenni azonban iszonyú nehéz, pláne, ha nem áll mellette valaki. Én azt gondolom, ezért érdemes felvenni a kapcsolatot segítő szervezetekkel, vagy akár önkéntes segítőkkel, akik végigkísértek már jópár ilyen helyzetet (vagy maguk is meglépték ezt), és tudják, milyen stádiumokon megy keresztül benne az ember, tudják, hogy kell kezelni.

Mert mi itt hiába értünk egyet abban, hogy lépjen a kérdező, konkrétan segíteni nem tudunk neki.

Én meg azt nem értem, hogy lehet úgy gyermeket vállalni, ha a férj nem akarja, ráadásul agresszív, üt-ver és emellett tudod hogy egyedül nem tudnád a babát felnevelni, mert nincsenek meg hozzá a lehetőségeid???

Ugye nem gondoltad, hogy "majd csak lesz valahogy"?..

Gyermeket csak felelősséggel szabad vállani!

Én ebben a történetben csak a babát tudom sajnálni.