Az anyukád, vagy az anyósod segítségét kérnéd szülés után?

Nálunk kicsit furcsa a helyzet. Én anyummal nem vagyok jó viszonyba, sőt idegesítene is ha itt lenne,mert nemhogy segítene hanem még útban is lenne. Tesómnál ez volt.Csak a babára vigyázott ,minden mást a tesómnak kellett csinálnia császár után. Pedig fordítva kellene lennie.De mivel 100km-er választ el tőle így legalább nem is sértődik meg.

Anyósommal a terhességem óta egyre jobb a viszonyom, ő tartogatja a szabadságát a szülés idejére. Nála tudom,hogy biztos mindenbe segítségemre lesz és nem plusz teher lesz. Még a kutyákat és tanulgatja majd addig sétáltatni, pedig nem nagy "lakásban kutyát tartunk" barát. :) Ő műtősnő és gyakorlott (6-3 évesgyerekek) nagyanyja így nagyobb biztonságban nem is érezném magunkat.

Amúgy ha nem lenne kutyánk akkor nem hiszem ,hogy kellene segítség! Jobban örülnék ha hármasban lennénk elejétől fogva. De mivel nem így van , így azt kell néznem ,hogy a jobb a gyereknek a kutyáknak és nekem is. pl.Egy hetes csecsemővel még nem szaladhatok ki kutyát sétáltatni.

24 hkm

Hát csajok most jól elkeseredtem :(

Nekem 3 kisfiam van, akkor ezek szerint én sem leszek szívesen látott a szülés után...majd ha már ott lesznek a fiúk, hogy apukák lesznek.

Persze mind a 3 szülés után én is anyukámat hívtam/vártam...

Már előre rosszul esik...

Ezek után igyekszem tök jó anyós lenni :)

Tudom nem ez volt a kérdés, de apuka? Ő is kap elvileg 5 nap szülési szabit....

Nálunk már 2. gyerkőc, de már előre félek a harcoktól az együtt töltött napokért. A fiamnál is állandóan veszekedtünk anyával, mert neki ilyen a természete... ha valami nem úgy van, ahogy eltervezte, akkor sértődik és duzzog. Anyósom az ellenkezője, ő mindent megért és önzetlenül segít. Anyukám 5 percre lakik, anyósom 150 km-re. Ettől függetlenül mindketten kérdezték, mikor vegyenek ki szabit, a párom mikor lesz itthon, bár mindketten a szülés dátumától vették ki a szabijaikat, pedig felesleges, mert a párom itthon lesz min. 2 hétig.... Anyósom múltkor is max 3 napot volt itt (ő nem szeret máshol aludni), de ő segít, vagyis főz vagy hozza a kaját. Ez a legnagyobb segítség nekem. Anyukám is mondja, hogy majd főz, de őt ismerem, és már egy párszor vágott a fejemhez dolgokat, amiről azt hittem, hogy önzetlen segítség.... Szóval neki teljesen más a stílusa, pl. azon is összevesztünk, hogy mondtam neki, hogy majd telefonáljon, ha jönni szeretne, mert mi van ha épp szoptatok, vagy alszunk. Erre megsértődött, hogy hozzánk be kell jelentkezni. Volt is sokszor, hogy telefonált, akkor aludt el a fiam, én is pihentem volna, de ő jött, és dumált, dumált dumált, én meg majd elaludtam ülve, de nem vette volna észre magát...

Persze imádja az unokáját mindkét nagyi, és szívesen vigyáznak rá, csak nem mindegy, hogy ki hogy tálalja a szívességét...

Ha arról lenne szó, hogy apuka nincs, és az első pár napra kellene valaki, nyilván én is anyut hívnám, mert csak az anyám, de nálunk nem erről van szó, mert mi 3-an (mostmár 4-en) szeretnénk lenni az első pár napban.

Amikor a fiam született, egyiküket sem hívtam. Anyósomtól mindig is tartottam, a felajánlott segítség pedig mintha soha nem akarózna megvalósulni. Anyukám nagyon labilis lelkű, én meg hirtelen haragú, türelmetlen idióta, így féltem, hogy fogom tudni tolerálni az állandó sertepertélését, a mindenbe beleszólását. Aztán mikor egy hónapos volt a fiam, s a nővéremék nagylányának a szülinapját ünnepeltük, s végre találkozhattam velük (előtte persze eljöttek babanézőbe, de - mivel ők amolyan tartsuk be az illemszabályokat emberek - alig negyedórát voltak nálunk - én meg még nem is voltam teljesen magamnál), bőgve mentem haza. A párom másnap felpakolta a kis családunkat, s hazautaztunk a szüleimhez. Nem a segítség hiányzott, hanem az, hogy egy kicsit engem is babusgasson az anyukám, s bármit is gondoljatok, de az apukám is. Borzalmas dolgokon mentem át, míg a fiamat vártam, s már nagyon magam alatt voltam, mire végre a karomban tarthattam.

Most 17 hetes kismama vagyok, s félek, nem fogom tudni anyut magam mellett tudni, mikor megszületik a kistesó. December elejére vagyok kiírva, kérdés, hogy milyen idő lesz, aput otthon tudja e majd hagyni akár egy-két napra is - mivel mindketten elég betegesek, a gyerekek 100 km-re, egymásra vigyáznak -, ő milyen állapotban lesz, de nagyon szeretném, ha az anyu itt lenne, mikor hazajövünk a kórházból.

Egyébként pedig egyet értek azzal a hozzászólóval, hogy a gyermekágyas időszakban a lányos anyák kiváltsága, hogy a lányaik mellett legyenek, segítsenek (s nem csak a házimunkára, s a pici baba ellátására gondolok), ha kell. Egy fiús anyának pedig ezt tiszteletben kellene tudni tartani. Én pl. nagy zavarban voltam, mivel is vághatnám ki magam az anyósom előtt, mikor anno ezt felajánlotta. A gyermekágyas időszak szerintem a kismama felépüléséről és nem az unokázásról szól. Természetesen egy normális családban a másik nagymama is jöhet ez időszak alatt is látogatóba - természetesen nem órák hosszára -, ha szeretne, főzhet a új családra, hiszen az is segítség ilyenkor, de az, hogy kvázi napokra, hetekre odaköltözzön, szerintem már nem fér bele. Mondom ezt úgy, hogy egyelőre én is "csak" fiús anyuka vagyok. Remélem, majd húszegynéhány év múlva emlékezni fogok erre, s nem leszek tolakodó.

mindketten az ország másik (ugyanazon) végében laknak, így mi mentünk az első hétre, anyáéknál laktunk, anyós jöhetett látogatóba, amikor akart.

Ha a szíved szerint édesanyádat választanád, nincs miről beszélni. Úgy tedd hogy később ne bánd meg!