Miért van az, hogy mindent és mindenkit unok, magamat is és semmi nem hoz lázba?

Én egy nagyon szép, nagy házban nőttem fel, de sose szokott zavarni, ha szerényebb körülmények közé hívnak meg. Sőt, a párom a nagyszülei házában élt sokáig az anyukájával, ott az utóbbi 40 évben semmi változás nem történt, ugyanaz a burkolólap, a dédszülők bútorait használják, stb. Persze évente kimeszelnek, tisztaság van, de hatalmas az anarchia is, mert a nagyszülők miatt nem szabad semmit se kidobni, elajándékozni, mert jó lesz még valamire. Mivel az ő házuk én erre nem mondok semmit, nem az én dolgom átrendezni, vagy kipakolni 12 fotelt, mert csak 4 fenekük van. Ha nekik így megfelel, akkor nekem is. Ezen kár stresszezni magad, ha valaki vendégségbe megy, nem foglalkozik azzal, hogy mit kéne felújítani vagy átrendezni... Legfeljebb akkor, ha megkérdezed, és érdekli a téma, akkor elmondja a véleményét, ötleteit. Egy lépcsőházról meg aztán végképp nem tehetsz, ha előkerül a téma, a látogató úgyis a többi lakót fogja leminősíteni, nem téged, hisz téged is zavar, hogy ilyen, de egyedül nem tehetsz semmit. Mindenki tudja, hogy működik egy lakóközösség, még én is, pedig sose éltem társasházban.