Vállaljunk vagy várjunk?

véleményekre vagyok kíváncsi,ki hogyan döntene. 9 éves házasok vagyunk,nagyon rossz anyagi körülmények közül indultunk,és-bár most már mindenünk van-ennek megvan az eredménye,mert hiába dolgoztunk szorgalmasan,óriási hiteltartozásunk is van. a havi törlesztéseink és a rezsiköltség megegyeznek a bevételeinkkel,ételre,ruhára csak mellékesekből futja,és legtöbbször parizert eszünk. elmúltunk harminc évesek,és 2010-re terveztük a babát. én még tanulok,két évem van hátra(úgy gondoltuk,az utolsó év már menni fog a kisbaba mellett). jelenleg a férjem fizetése is bizonytalan,szerződéses jogviszonyban áll.nagyon szeretnénk már gyereket,és félek,hogy kicsúszok az időből,mire végzek a sulival 35 leszek,és egészségügyi dolgozóként akkor sem fogok vagyonokat keresni. szülői támogatásra nem számíthatunk, egy-egy tál ételen kívül vasárnaponként,de most még ez is megszűnt,mert anyósom is elvesztette a rokkantnyugdíja egy részét. munkalehetőség nincs,pedig megyeszékhelyen lakunk. tudom,hogy a gyerek mindig rosszkor jön,de most különösen sz.r a helyzetünk.eladnám én a kocsit,a lakást,vagy a telket,de jelenleg semmit nem vesznek meg,ráadásul a devizaárfolyamok miatt a hitel rajtuk nagyobb,mint az értékük. a lakásban fellelhető műszaki cikkek pedig akkor voltak drágák,amikor megvettük,eladva aprópénzeket kaphatunk értük. minden észérv a kicsi ellen szól,mégis vágyunk rá,pedig minden hónapban késünk a számlák befizetésével. szerintetek hallgassunk az eszünkre és várjunk,vagy bízzunk a Gondviselésben és higgyük,hogy a bárányka mellé legelő is jár majd?