Egy babát elvesztettünk. Hogyan vegyem rá a férjemet, hogy újra gyermeket vállaljunk?
Négy éve született egy gyönyörű kisfiunk. Időre született, megfelelő súllyal, nem volt baj, boldogok voltunk - két hétig...
Két hetes korában kiderült, hogy súlyos szívbetegsége van. Sokat jártunk kórházba, de nem kellett hosszabb időkre bentmaradnunk, sokat voltunk vele otthon, és nem látszott rajta külsőleg a betegség - mosolygós, kacagó, sokat játszó, sokat mászó, majd lépkedő, értelmes, tündéri kisfiú lett. Egy éves kora után rosszabbodott az állapota, 15 hónapos korában felvették a szívdonorra váró gyermekek listájára. Ő azonban még mindig jókedvű volt, mindig játszani akart, sok szeretetet adott nekünk, mi pedig mindent érte tettünk. Másfél éves korában hirtelen megállt a kicsi szíve és nem ébredt fel többé.
Azért meséltem el ilyen részletesen, hogy megértsétek, mekkora trauma volt az ő elvesztése, hiszen bár mindig tudtuk, hogy beteg, mi egy teljesen egészséges, izgő-mozgó, vidám gyereket láttunk benne. Annyi élniakarás volt benne, hogy igazából sem én, sem a férjem nem számolt komolyan azzal a lehetőséggel, hogy megtörténhet a szörnyűség, hiába tudtuk mindketten a józan eszünkkel.
A kisfiunk 2 és fél éve ment el. Egy évig egy újabb gyereknek még csak a gondolata sem merült fel bennem, igyekeztem a munkámra koncentrálni. A következő évben már egyre többet gondoltam rá, hogy talán egy újabb baba enyhítené a fájdalmunkat, és kb fél éve már egyértelműen vágyom gyermekre, mindenképp szeretnék. Két-háromgyermekes családot szerettünk volna mindig a férjemmel, hát itt az idő, hogy megvalósítsuk, még fiatalok vagyunk (én 29, ő 33).
A férjem viszont hallani sem akar róla - legalábbis arról, hogy én szüljem meg a gyereket. Retteg attól, hogy a következő is beteg lesz. Pedig az orvosok (több orvos is) elmagyarázták nekünk, hogy a kicsi fiunk nagyon ritka betegségben szenvedett, ami nem genetikai, nem öröklődő, és nagyon-nagyon kicsi esélye lenne annak, hogy ismét ilyen gyermeket szülök. Biztattak minket, hogy nyugodtan vállaljunk gyermeket.
Férjem hajthatatlan. Nagyon megviselte a kisfia halála, és azt mondja, ő többször ezt nem lenne képes átélni. Az újabb gyermek gondolatától nem zárkózik el, de ő örökbefogadáson gondolkozik, és legalább egy éves gyermeket, akinél már kiderült, hogy nincsen szervi baj...
Én szülni szeretnék, saját gyermekeket. Szép dolognak tartom az örökbefogadást, de csak akkor folyamodnék hozzá, ha valami miatt nem lehetne saját gyerekem. De lehet.
Egyre több vita van köztünk, férjem már sokszor ingerült.
Mit tehetnék? Hogyan tudnám meggyőzni?
válasza:Nem tudom mit tehetnél. A barátnőm első kisfia is meghalt. Borzalmasan megviselte őket, pszichiátrián kezelték szegény anyukát. De mára 3 egészséges gyerek édesanyja, boldog családban élnek.
Talán mutass ilyen példákat a férjednek. Ha másnak sikerült nektek is sikerülhet!
válasza:először is részvétem a fiatok iránt:(
másrészt tényleg fiatal vagy, nagyon jó korban vagytok mindketten a gyerekvállaláshoz
magyarázd el neki hogy te szeretnél gyereket, és hogy ami elmúlt azt nem lehet visszacsinálni
inkább a jövőt kell tervezni
válasza:Őszintén sajnálom, ami Veletek történt!
Nagyon érzékenyen érintett, amit írtál. 4 éves lenne ezen a nyáron a fiúnk, aki problémamentes terhességből, időre született. A mi boldogságunk 12 óráig tartott, 3 nap leforgása alatt elvesztettük őt. Neki súlyos szív-és érrendszeri fejlődési rendellenessége volt. Nekünk nem volt másfél évünk tele emlékekkel, de talán mondhatom, tudom, min mentetek keresztül, és mennyire tud fájni a kisfiatok hiánya.
A jövő hónapban 2,5 éves lesz a második fiúnk, aki teljesen egészséges! Nem pótolja a veszteséget,és nem feledteti, de új értelmet nyert az életünk, és ezzel enyhíti a fájdalmunkat.
Az "újrakezdés" nekünk is nagyon nehéz volt! Eleinte hallani sem akartunk újabb babavállalásról, úgy éreztük, nem bírnánk végigcsinálni. Azt is tudtuk, talán sosem leszünk képesek kijelenteni,hogy egyszerre állunk testileg-lelkileg készen. Bennem a vágy egyre erősebb lett, és bár mi nagyon sokat beszélgettünk a férjemmel, ma sem tudom,hogy benne mikor született meg. Végül úgy döntöttünk, a sorsra bízzuk, hogy mikor jöjjön a baba. Amikor megtudtuk, hogy megfogant, onnantól egyre erősebben tudtunk koncentrálni az előttünk álló dolgokra.
Nagyon megértem, hogy Te szeretnéd megszülni a közös gyermeketeket! De a férjedet is értem, mert tudom, a terhesség, a vizsgálatok, a várakozás az eredményekre, a vívódásokkal teli napok nemcsak nekem, de a férjemnek is nagyon nehezek voltak! Csak neki másképpen, mert ő addig míg nem tarthatta kezében a fiúnkat, nem nagyon mert bízni a csodában! De előttem sosem mutatta, sosem mondta, hogy kételkedik egy kicsit is. Én mindig csak azt hallottam tőle, hogy minden rendben lesz! Mindezeket azért írom, mert tudom, hogy szükséged lesz a férjed támogatására. Próbáljatok beszélgetni, hogy átérezze, mennyire vágysz egy saját babára.
Ui.:Gondolom, Te is tájékozódsz, de mi megnyugtatásképpen csináltattunk néhány plussz vizsgálatot a második babánál. Ha gondolod, leírom, melyeket.
válasza: válasza:Nagyon sajnállak, ami veletek történt.
És megértem a férjedet is, de ki garantálja hogy nem lesz beteg az örökbefogadott gyermek? Az én kisfiam megszületett időre, semmi komoly baja nem volt és 4 évesen kiderült egy súlyos betegség. Jó a súlyos, gyógyíthatalna betegségek közül az egyik legenyhébb, de ennyi erővel lehetett volna bármi más is. és sajnos nincs biztosítva, na neked kiosztottunk egy betegséget, elég lesz. Nincs garancia arra, hogy nem jön újabb. illetve arra sincs, hogy meddig és hogyan fog így élni. Mert azt mondják, 20 év után jönnek a szövödmények elkerülhetetlenül és én kérdezem, akkor lesz 24 éves a fiam- sírni tudnék, ha erre gondolok. De jöjjenek 40 év után, akkor is csak 44 lesz.
Úgyhogy szerintem tök mindegy örökbe fogadtok, saját gyereket vállaltok, a betegségeket nem lehet kiszűrni. Mert ha ezt az egyet ki is szűrítek, nagyon sok más jöhet még.
válasza:Próbáld meg hasonló sorsú családokkal felvenni a kapcsolatot, a neten biztosan sikerül találni pár sorstársat. Mint ahogy előttem is írták, ők is boldogok lettek a később született gyerekekkel. Ezt talán példaként tudnád a férjed elé állítani.
Nagyon szomorú a történeted, megkönnyeztem. Remélem, összejön egy egészséges baba.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!