A legtöbb nő miért felejt el önmaga lenni a szülés után?

Nem tudom, mire gondolsz, de mivel nekem császár volt, nem lett különbség a szexben. Akinek viszont szétment a hüvelye, elhiszem, hogy az is zavarja, ha egy kétértelmű vicc erre emlékezteti.

Aztán az is lehet, hogy irtó kimerültek és emiatt van feszültség? Miért nem kérdezed meg őket?

Jó a kérdés... Engem sokszor kinéznek a játszótérről, mert képes vagyok koponyás pólóban, meg a korábbi extrém hajszerkezettel levinni a kicsiket (másfél éves & 3 hónapos). Attól, hogy ők vannak nekem, és imádom őket, én még ugyanaz vagyok, nem értem miért kéne "beszürkülnöm".

Saját tapasztalatom az én szüleimmel, hogy mennyire gáz, hogy előadják a tökéletes szent embereket, aztán mikor lehull a lepel, akkor szegény gyerek meg azt se tudja hol van a világban... Kicsit elkalandoztam, bocsánat, de a lényeg, hogy én sem értem ezt a jelenséget sajnos.

Igen a párom egyik barátnője most nemrég szült kicsivel több mint fél éve, és a gond az hogy teljesen kizuhant önmagából nagyon megváltozott a viselkedése, már nem az a vicces vidám jó fej kis csaj stílus, hanem már egyre unalmasabb és mogorvább lett. Ami még zavar engem az az hogy már nem érezni rajta semmi parfümöt a haja nagyon igénytelen már alig hajlandó megmosni és már kezd lenőni a haja és így nagyon ronda már hogy látszik hogy festve volt neki. Néha amikor átmentünk hozzájuk semmi extra ruhát nem vett fel pedig ő mindig ilyen volt egyszerűen melegítőbe meg valami rongyos pólóba van mindig, és eléggé az a boldogtalan fajta. A gyerekkel nagyon sokat foglalkozik tényleg nagyon szereti a gyerekét de önmagára már nem figyel oda, és a férje is már nagyon aggódik hogy fél attól hogy teljesen elhanyagolja majd magát nagyon megfog hízni és kb sehova nem lesz hajlandó majd vele elmenni. Szülés után depresszióba esett sajnos orvosi segítségre szorulna még most is de nem tudják rávenni őt. Semmit nem költ már magára szinte pedig a férje direkt arra ad neki pénzt meg engedi is neki hogy menjen el kicsit szórakozni kikapcsolódni majd ő figyel a gyerekre, de nem hajlandó.

És ehhez hasonló sztorit már a munkahelyemen is hallottam. És ez sajnos nem megjátszás.

Az nem jutott eszedbe, hogy esetleg a szülés éleménye megváltoztatta őket, és nem megjátsszák magukat? A változás sajnos nem csak pozitív lehet.

Tudod, a barátságban pont az a szép, hogy a barát elfogad olyannak, amilyen vagy. Nem kell megjátsszanod magad, és nem kell jó képet vágni olyanhoz, amihez nem akarsz. Gondolkozz el rajta, hogy TE barát vagy-e, tolerálod-e mások hülyeségeit, elfogadod-e őket olyannak, amilyenek.