Anyukák, ti hogy álltok a saját keresztnevetekkel? Adnátok a kislányotoknak? Mi a nevetek?

Én nem szeretem, ha a szülők a saját nevüket adják a gyermeküknek (családban több példa van), mert később bonyodalmakhoz vezethet és soha nem tudhatod, mikor kiről van szó illetve elég idegesítő, ha egy 40 éves pasi Zolika!

Én egyébként Zsuzsa vagyok, nagyon örülök, hogy anyu ezt a nevet adta, ha másképp hívnának esélyes lenne nálunk.

Bár már a 2. fiam várom és többet nem tervezek.

Eszter vagyok.

Semmiképpen nem adtam volna ezt a nevet a lányaimnak.

Szilvia vagyok, és bár semmi bajom a nevemmel, nem fogjuk ezt a nevet adni, ha lányunk is lesz a két kisfiúnk mellé.

Egyszerűen nálunk nem szokás a szülők nevét adni a gyermeknek, ezen kívül igenis jó válogatni a nevek között. :)

Tünde vagyok. Gyerekkoromban nem szerettem a nevemet, mert több lányt is így hívtak az osztályban, így mindenki a családnevemen szólított. Végül a férjem szerettette meg velem, annyira szépen tudja kimondani :-)

Nem adtam a lányaimnak, pedig ma már ritka. Egy családban elég egy minden névből. A lányaim Sába és johanna.

Luca vagyok. Mindig szerettem a nevemet, az én korosztályomban alig van, de a kicsik között eszméletlen sok van. De amúgysem adnám, nem szeretném, ha ugyanaz lenne a neve, főleg mert meg kéne különböztetni. És mivel én utálom a becézést ő lenne Luci vagy kisluca, azt meg nem akarnám.

A férjemmel alap volt, hogy ritka nevet választunk, ami maximum szórványos előfordulású. Az egyediséget szeretem, így a lányunk Áfra lett. Mások véleménye meg őszintén nem érdekel.