Megbántad, hogy nem volt fogadott dokid?

Első szülésemnél nem volt fogadott dokim, de teljes mértékben elégedett voltam (tervezett császár volt). Akkori szobatársam viszont a fogadott orvosa mellett majdnem elvérzett. Újraélesztették, újra felnyitották nemsokkal a műtét után.

A második terhességem esetében, ismét úgy gondoltam, jó lesz nekem az ügyeletes orvos. Kicsit megbántam, de nem feltétlenül gondolom, hogy fogadott orvossal ne történhetett volna baj. Azért így utólag mégis ott motoszkál bennem, hogy talán másképp alakulhatott volna.

Ha lenne 3. baba, azt hiszem fogadnék orvost, amennyiben nem tervezett császár lenne.

Nekem volt fogadott orvosom.Sokkal nagyobb biztonságban éreztem magam,hívtuk kb. 15 perc múlva már bent is volt.Nekem ikerlányaim születtek,így a felléphető komplikációk miatt is sokkal jobb volt,hogy nem csak úgy beestem egy épp ügyeletes orvoshoz.Nálunk érezhető volt az,hogy akinek nem volt fogadott dokija,szülésznője vagy nem adott pénzt a szülés után azzal nagyon "hülyén" bántak.Terhesség alatt is sokkal jobb volt,hogy volt kit hívjak,én ilyen paramami vagyok és elég sokszor éreztem nyugtalannak magam,ilyenkor mindig hívhattam az orvosom,ő megnyugtatott.Amikor mentem hozzá vizsgálatokra mindig legalább 1 órát bent voltam,2-szer megnézett,minden tapasztalatot,tanácsot elmondott/adott.Minden alkalommal felhívta a fontos dolgokra a figyelmem stb. A barátnőmnek nem volt fogadott orvosa,azt mondta bement terhesgondozásra 10 perc után már lökték is ki,nem voltak szívélyesek...Egy másik bnőm viszont azt mesélte,hogy ő egy pont olyan orvost fogott ki,aki nagyon lelkiismeretes volt nem a pénzért dolgozott.Szóval van ilyen is olyan is.Mindenesetre elkeserítő a magyar egészségügy és az,hogy aki nem tudja megengedni magának a magánorvost azzal másképp bánnak.Még szeretnénk a lányaimnak tesót,őt is biztos,hogy a magánorvosomnál szülöm.

1 éves ikerlányok anyukája