A fogadott doki minden esetben be fog jönni a szülésemre?

Ha az enyém nem jött volna el, nem kapott volna semmit. Ennyi.

Egyébként igen, a rendesek, korrekt dokik, ha felkérik őket, akkor ott vannak a szülésnél.

De például szobatársamnak (a gyemekágyason) nem jött el a dokija, pedig végig ő kezelte, de a szülésre nem ment be, hiába várták a szülésznők és a vajúdó is.

Sajnos nem feltétlen.

Ha már pénzt költök, akkor én inkább szülésznőt fogadnék.

Annyi oka lehet, hogy nem megy be.

Mondjuk hamarabb szülsz, akkora nem várható neki másik szülés sem, családi rendezvény van náluk, és legurít 2 sört.

Dugóba kerül, mert baleset van az úton.

Elutazik.

Beteg lesz, belázasodik.

Szóval ezer oka lehet.

Engem nem is ez zavar igazán. Hanem az a hozzáállás, hogy sok helyen az ügyeletes orvos gyakorlatilag nem mer veled kapcsolatban döntéseket hozni, amíg oda nem ér a dokid. Elég sok rémtörténet kering ilyen esetekről.

3-as válaszolónak teljesen igazat adok... én ugyanígy álltam a fogadott dokimhoz, h mindenféleképpen akartam, h bejöjjön ott legyen szülésnél.

De a "meló" nagy részét mégis a szülésznő végzi!

Ha újra szülnék inkább szülésznőt fogadnék!

A doki marha drága volt :( (és bár szerencsére semmi komplikáció nem volt, azonkívül, h kb 1 szer megvizsgált és nyomta a szülésnél a hasam, összevarrt, semmit nem csinált.

A vajúdás alatt az infuziót, eda bekötést (ezt még ráadásul az ügyeletes orvossal, mert akkor még dokim be sem ért!), vizsgálást, mennyire vagyok kitágulva, a gátmetszést,szülés után a babámat ő adta a kezembe ... mind mind a szülésznő csinálta és ő ült bent mellettem mikor sürűsödtek a fájások.

Mindezek ellenére jó orvosnak tartom a dokim... de szülésre, 100%, h nem fogadnám fel újra!

az lemaradt, h meg is beszéltük, h bent lesz, mondta, h biztos beér kb fél órán belül! És az egész terhesség 40 hetét nagyszerűen végigkövette, segített, támogatott.. éppen ezért voltam kissé csalódott, mikor a szülésnél ezt tapasztaltam vele kapcsolatban.

Azt hittem, végig ott fog velem ülni, ő fog végig vizsgálni és megnyugtat, ahogy még a terhességem alatt tette. De sajnos nem így történt, mint írtam, többet láttam a szülésznőt, mint az orvosomat.

Úgyhogy lehet, h más orvos végig bent ül a betegével és 100%-ban ott van vele, nem 4 órás késéssel érkezik. De ezt így előre nem lehet kiszámítani.

Én ezért írtam, h inkább a szülésznő a fontosabb, de lehet, a te dokid fullosan ott lesz a szeren.

Bocs, hogy még egyszer írok, de valami megfogalmazódott bennem. Persze nem általános érvényű, hiszen minden szülő nőnek mások az igényei ezekben az órákban, de talán akad más is, aki úgy gondolja, mint én.

Én az orvos állandó jelenlétét nem látom annyira fontosnak szülés közben, sőt a szülésznőét sem.

Nálam az orvosválasztásnál főként az dominált, hogy a terhesgondozásnál minden flottul, összehangoltan menjen. Hogy olyan ember legyen, aki össze tudja hangolni a dolgokat, és szakmailag annyira topon van, hogy tudja koordinálni az uh-kat, genetikai vizsgálatokat.

Szülésnél pusztán annyit vártam tőle, hogy kezelje a helyzetet, biztonságban legyünk mellette, és amíg van rá mód, ne császározzon. Kimondottan kértem, hogy minél kevesebbet legyenek benn velem, mert leginkább a férjemre volt szükségem. Ment folyamatosan a ctg, így tudtuk, hogy a baba jól van, és tényleg csak akkor jöttek be, ha muszáj volt.

Egy "jó" szüléshez szerencse is kell. Nekem minden alkalommal megadatott.

Az első gyerekemmel a területi terhesgondozóba jártam, ügyeleten szültem, egy végtelenül kedves dokinál.

A másodiknál már hozzá jártam gondozásra, és éppen ügyeletes volt, amikor szültem (amúgy is bejött volna)

A harmadiknál szintén hozzá jártam, és szintén bent volt a kórházban, amikor bementünk.

A negyediknél új dokit kellett keresnek az időközben felmerült egészségügyi gondjaim miatt. Találtam, segítőkész volt, és tényleg mindent megtett, hogy minden úgy alakuljon, ahogy szerettük volna. Ő pl. megkérdezte, hogy elmehet-e mellőlem a magánrendelésére, ha szólok, 15 perc alatt ott van nálam. Simán "elengedtem", addig rám-rámnézett a szülésznő, és 10 perc alatt ott volt,a mikor szóltam.

Az ötödiknél kicsit cifrább volt a dolog, mert elhívták a műtőbe, velem meg bénázott a szülésznő, meg akart császároztatni az ügyeletessel. Rezgett a léc, de előkerült az orvosom, és fél óra múlva meglett a baba.

Szóval én úgy vagyok ezzel az orvosmizériával, hogy ha dokit fogadok, akkor a szaktudására, a váratlan helyzetekre való jó reagálására építek, és nem arra, hogy fogja a kezemet. Arra ott van a férjem.

Nem tudom máshol, hogyan működik, nálunk általában minden dokinak van helyettese.

Pl. az én dokim is bemutatott a helyettesének még a 25. hét környékén, hogy megfelel-e nekem, ha véletlenül más elfoglaltsága lenne a szülésem idején. (karácsony-szilveszter közé voltam kiírva mindhárom terhességemmel)

A másodiknál először a helyettese ért be, de mivel elhúzódott, így 6 óra múlva ő is ott volt. Nekem ez így teljesen korrekt volt. Hisz nem egy vadidegen ügyeletesre bízott rá.

Sókristály, egyetértek. Nekem is ezek voltak a főbb szempontok, bár nálunk mivel első baba, nekem nagy megnyugtatás lett volna, ha látok egy ismerős arcot, aki orvos (férjem mindvégig bent volt, sőt, ő vágta el a köldökzsinort is) de mivel kh és orvos fóbiám van, nekem sokat segített volna, ha látom, h legalább annyiszor jött volna be hozzám, mint a szülésznő v inkább ő jött volna be csak, nem a szülésznő. Ezért is lett fogadott dokim, mert bár nem vagyunk gazdagok, de nekem lelki megnyugvást jelentett, h van 1 orvos, akivel mindent megbeszélhetek és nem akartam, h minden vizsgálatnál más turkáljon bennem.

Pont ezért, mert benne bíztam csak... sőt még a terhesség alatt is elmondtam neki ezt az érzést, h nekem ez nagy megnyugtatás volna, ha ott látnám! S ő meg is ígérte, h végig mellettem lesz, bármi van, bent lesz velem.

Nekem kifejezetten rosszul esett mindezek után, h az ügyeletes orvos vizsgált meg és adta be az eda-t, mikor már este bementem mert elfolyt a mvizem és 6 körül beértünk. ( a khba menet hívtuk, h jöjjön) Dokim kb 22-23 óra magasságában ért be és akkor sem jött be hozzám. A szülésznő szólt, h nézzen meg. Tehát nem értettem a miértjét! Ja és a másik szobában lévő kismama orvosa az ügyeletes doki volt, tehát neki nem volt külön fogadott orvosa (később beszélgettünk a folyosón) és ő mindvégig ott volt vele, nyomonkövette a szülését, pedig az ő férje is végig bent volt!

Én arra számítottam, h dokim (a biztos arc) ott lesz, megnyugtat, ahogy azelőtt is a vizsgálatokon tette.

Ha férjem nem lett volna végig mellettem, nem tudom mi lett volna.

Persze mikor már nyomtam, egyáltalán nem érdekelt, h ki van ott. És az egészben az a legfurább, h mikor átvittek a kórterembe, a dokim míg a kh-ban voltam 1szer jött megnézni, h mi van velem, de azt is csak azért, mert felhívtam telefonon, h jöjjön be, beszélni akarok vele! (hiszen évek óta hozzá jártam vizsgálatra a terhesség előtt is, tehát ismert h milyen vagyok és az eredményeimet, vizsgálatokat a terhesség alatt is ő kezelte)

Lehet, h én reagálom túl, de a 150 ezer ft-os tarifa mellett én arra számítottam, h jobban fog figyelni rám, a szülés után bejön, megnéz, h h vagyok tájékoztat, h szedjek e továbbra is azok közül a gyógyszerek közül bármit is, amit eddig.. de semmi.

Mindezek ellenére tényleg jó szakembernek és orvosnak tartom őt, mert bármilyen dologgal fordultam hozzá, készségesen és kedvesen segített. De ez nagyon rosszul esett és rossz élmény marad a részéről.