A kórházban veled volt a babád éjszakára vagy bevitted a csecsemősöknek?

Én császáros voltam és egész egyszerűen képtelen voltam magamat is rendesen ellátni, nemhogy őt, úgyhogy én beadtam a nővérkékhez (másik császáros szobatársammal együtt).

Igaz, hogy a fájdalomtól így se tudtam aludni, de legalább nem emésztett a tudat, hogy nem tudok róla gondoskodni.

Szerintem nem adtak neki tápszert, nem vettem legalábbis észre a nyomát, 2-3. napon megindult a tejem, 1,5 éves koráig cicizett is, és cumizni soha nem cumizott, úgyhogy ha kapott is esetleg tápszert, annak semmi káros hatása nem merült fel.

OFF: "Szerintem nem adtak neki tápszert, nem vettem legalábbis észre a nyomát, 2-3. napon megindult a tejem, 1,5 éves koráig cicizett is, és cumizni soha nem cumizott, úgyhogy ha kapott is esetleg tápszert, annak semmi káros hatása nem merült fel."

Jesszusom, úgy írtok a tápszerről, mintha MÉREG lenne...

Amúgy velem volt a babám, csak akkor adtam be a csecsemősökhöz, amikor elmentem tusolni, wc-re, illetve utolsó este a folyamatos fejéstől annyira hulla és kimerült voltam, hogy az ügyeletes doktornő elkérte a gyereket magukhoz, hogy tudjak aludni pár órát. Nem én kértem, de jól esett.

Én is császáros voltam, de nekem eszembe se jutott, hogy lepasszoljam a gyerekem. Szerintem főleg az első napokban nagyon fontos a közelség a babának. Hiszen hatalmas a változás neki.

Ráadásul otthon se tolhatom be valahova, ha úgy döntöttem, hogy én márpedig most aludni akarok :)

Persze, fájt a hasam, meg minden, de azért ki lehetett birni. Nem pattantam fel olyan gyorsan az ágyból, de azért mindig kikászálódtam, ha kellett. Én láttam el teljesen a babát, én is fürdettem.

Annyira tudtam, hogy meg fogom kapni ezt a "lepasszoltam" dumát. Komolyan mondom vártam!

Igazság szerint hidegen hagy ki mennyire gondol szaranyának emiatt, a gyerekem is és én is köszönjük szépen jól vagyunk, a kapcsolatunk nagyon kiegyensúlyozott volt az elmúlt 27 hónapban...

A tápszeres offolónak pedig aki pont az én soraimat emelte ki: pont hogy arra próbáltam célozni (ezek szerint sikertelenül), hogy ha kapott is, abból sem volt semmi gondunk. Nem tekintem méregnek, szimplán csak örülök, hogy nem volt rá szükségünk.

Az első nem volt velem éjszakára. Azért döntöttem úgy,mert nem tudtam,hogy velem lehetett volna,nem is kérdezték,szóltak,hogy éjfélkor elviszik,majd hajnalban hozzák...

A második sem volt velem éjjel,mert akkor nem babás szobába kerültem.

A harmadikat már kértem,hogy legyen velem,több okból- 1x mert itthon is fel kell kelnem Hozzá,meg nem akartam,hogy carral tömjék,és szerettem volna,ha hamar elindul a súlynövekedés,hogy hamar hazajöhessünk. Semmivel nem volt rosszabb,hogy mellettem volt éjjel,mint amikor nem volt mellettem! Sőt,jobb volt!!

(Tényleg teáztatták a csecsemőket!!-fül tanúja voltam,amikor az egyik csecsemős mondta valakinek-noha a kórház "elvei" mást mondanak...)

Üdv:3 lányos