4-5 vagy több gyerekes anyukák, rátok is így néznek?

Az elsővel és a harmadikkal nagyon osztozom véleményben.

Nekem "csak" 3 van de ránk is tudnak érdekesen nézni.

És lesz még 4.is egy pár év múlva.

Most érzem hogy sok lenne még mert engem fizikailag merített ki az elmúlt 5 év hogy egy éjjelt nem aludtam át, hogy híztam fogytam, minden betegséget elkaptam tőlük stb:)

De ha helyrejövök fizikailag akkor szellemileg és lelkileg még simán belefér a negyedik.

Ránk is már most úgy néznek mint a véres rongyra pedig mi se kaptunk/kértünk egy 100 ft-ot se még senkitől.

Nagyszülő csak egy van, férjem anyukája aki segíteni nem segít sose de hó végén tőlünk kér.

Én is azt mondom hogy csomó ember van aki 1 meg 2 gyerekkel is szarul áll akkor annak is be lehet szólni hogy minek vállalt egyáltalán gyereket...

Szerintem pusztán más emberek hülye megítélése ne vegye el a kedvedet:)

Nekem négy van,de én is mindig ezt hallom úristen négy gyerek.A legnagyobb 14 éves most fog ballagni a legkisebb 2,5 éves decemberbe megy oviba.

15 éve gyesen vagyok.Most elmentem 15 év után dolgozni éjszaka egy pár órára takarítani,hát mi ne mondjak belefúltam.

Nem bírtam,hogy nappal 7 embert látok el s nem alszok este pedig húzom az igát.Mert én egy fekvőbeteg nagymamát is ápolok 20 éve,Így nem egyszerű.Így felmondtam egyből.

Ha anyagilag bírjátok hajrá.Nekünk már nem férne bele,mert egyre nagyobbak a gyerekek és egyre nagyobb az igény.

Kis gyerek kis gond nagy gyerek nagy gond.

Hány éves vagy és mekkorák a gyerekek?

És persze a lényeg,hogy nagy lakás biztosan kell hozzá.

Nekünk 3 szobás,de egyre nagyobb konfliktusok vannak,és ez bizony a helyhiány miatt van.

Ha külön szoba nem is,de kettesével egy szoba biztosan.

A lakóhelyünkön nem tapasztaltam negatív megnyilvánulást. Kedvesek velünk az emberek, ismernek, tudják, hogy rendben vannak a gyerekek, odafigyelünk rájuk, hogy nem állunk sorba segélyért. Maximum olyan megjegyzést kapunk, amikor éppen az összes gyereket kirakom a kocsiból, hogy: Mindet elhozta, vagy maradt még otthon is?

Ha időnként együtt megyünk be egy nagyvárosba, megnéznek. De ott is leginkább csak mosolyognak az ikerkocsin, és a körülötte tébláboló kamaszokon. Egyedül Pest szokott kicsit cinkes lenni, ott már szóltak meg, hogy miért szállok fel dupla kocsival a metróra.

Összességében nincs negatív tapasztalatom:-)

Bocsi, véletlenül elküldtem...

Azt tanácsolom neked, hogy próbálj meg nem foglalkozni ezzel az egésszel.

Ha csak furcsálkodva néznek, az igazán nem fáj. Ha kérdeznek, válaszolj, hogy ti miért szerettek így élni.

Ha az emberek azt tapasztalják, hogy nem számítasz különleges bánásmódra, amiért több gyereked van, és azt látják, hogy minden rendben van velük, akkor kizárt, hogy hosszú távon foglalkoznának a Te 5. babáddal.

Szóval emiatt ne mondj le róla!

Általában az ember (tisztelet a kivételnek) furcsállja azon döntéseket, amik eltérnek az ő döntéseitől.

Ráadásul ennyi gyereket eltartani nagyon sok pénzbe kerül, ezért a megjegyzések egy részét azok teszik akik vagy irigyek, vagy elképzelhetetlennek tartják, hogy valaki annyit keres hogy 4-5 gyermeknek VALÓBAN mindent megadjon, ne alacsony színvonalon tartsa a családot. (mármint úgy értem, sokan azért vállalnak csak kettőt max, hogy nekik mindent megadhassanak, valaki meg szül 5-öt, de ruházni sem tudja tisztességesen)

Plusz: 5 gyerek mellett anyukák általában háztartásbelinek, főállású anyának mennek. Sok embernek ez is furcsa lehet adott esetben, hogy valaki nem dolgozik, hanem főz-mos-takarít (kisarkítva persze).

És hát ugye ott a jó öreg előítélet, miszerint "tuti csak a segélyért meg kedvezményekért szülte halomra őket".

Ronda dolog az előítélet, de sajnos sokszor van alapja. Mármint nem mindenkire nézve, hanem általánosságban. És hát az ember gyarló, ami neki nem adatott meg (rengeteg pénz hogy ennyi gyereket tisztességesen nevelhessen), azt irigyli másoktól, VAGY az ember lehet mondjuk megfontolt, és csak annyit tart jónak vállalni, amennyit még nem használt ruhákban járat és vajaskenyérrel etet. És hát nehéz sokszor elképzelni, hogy van család, aki tényleg megteheti, hogy mind az 5 gyerek jólöltözött legyen, kapjon azért finomságot is, ne csak grízes tésztát, és járhasson sportolni, Állatkertbe, stb.

De ami tény: nem kellene senkinek a más életével foglalkozni, csak hát az ember nem tud elmenni (ebben is tisztelet a kivételnek) amellett szó nélkül (sajnos), ami más, mint az általa megszokott.

Oh, ez peregjen le rolad, ne foglalkozz vele.

Nekem csak ketto van, viszont csak 14 honap kozottuk es ezert is furcsan neznek. Sokszor rakerdeztek regebben, hozy becsuszott-e a masodik es ha mondtam hogy nem, akkor meg mar nem is tuntem epelmejunek.

Es lesz harmadik is, de nem is mondom senkinek, max ha eleve ugy kerdeznek ra, hogy "ugye tobb mar nem lesz???".

Ilyenkor azert is mondom, hogy persze, ha sikerul, akkor egy-ket babat meg szeretnenk.

Már bocsi,de szerintem csak a gyerekeknek teszel rosszat!

Főleg a legidősebbeknek.

Majd ha elérik a 18at kénytelenek lesznek albérletbe költözni,mert már túl sok felnőtt lesz egy lakásban.

Még ha 1 gyereketek lenne,és ő veletek lakna,anyagi megfontolásból,akkor neki sokkal több esélye lesz az életben.

Az,hogy most jól éltek nem garancia,hogy 20 év múlva is így lesz.

Lehet nem tetszik a válasz,de szerintem ez az igazság.

Nem utolsó sorban,egy szülőnek nem kell megszűnnie embernek lennie.

Sok gyerek mellett a szülőknek nem jut idejük magukra,ami nem egészséges,hosszú távon problémákhoz vezethet.