Leküzdhető-e a gyerekiszony?

Nem mindenki érzi magát megfelelö szülöjelöltnek,e´ppen ezért nincsen is gyermekük.

pedig egy kis jövevény,nagyon sok örömet okoz,mégjobban összekapcsol két embert.Igez,sok idegességgel kimerültséggel jár.Lehet,hogy ez ga´tol téged,vagy egyszerüen nem állsz készen az apaságra.Pedig addíg ne va´llalj gyereket,nehogy aztán az anya egyedül maradjon a gyerköccel.Próbálj magadba nézni,hogy mi gátolhat.Esetleg beszélhetsz valakivel erröl a problémádról.Ez lehet egy jó barát,vagy a feleséged.Esetleg,ha van a közeletekben kisgermek,próbálja vele kicsit foglalkozni,játszani,vagy csak nézni,hogyan tud ja´tszani egy picurka.Szerintem az sokat segíthet.Egy próba´t megérne.Mert ha egy nevetö gyermek nem csal mosolyt az arcodra,nem vennéd egyböl kézbe,akkor lehet,hogy te´nyleg nem apának születtél.Ezt nehogy sértésnek vedd,mert nem annak szántam.

Egy 11 hetes kislány anyukája.

Szerintem sokat beszélgess erről a pároddal és valóban gondold át,hogy mi lehet ennek az oka!

Probáljatok olyan társaságot keresni ahol több gyerek van pici és nagyobbak is és törödj velük azaz foglalkozz a gyerekekkel.

Aztán az is lehetséges,hogy terhes lesz a barátnőd és rögtön érezni fogod az apai "ösztönöket".Ha majd elkiséred ultrahangra és láttod a picike kezét,lábát stb.Vagy majd hallod hogyan ver a kis szíve biztosan belátod ennél szebb nincs is!!!!!

9 eve masok gyerekeivel foglalkozom. Mindig szerettem a gyerekeket, de az utobbi 2 evben mar igazabol nem vagyom a tarsasagukra. Elegem van a "bepisiltem"-bol es koszolasbol es az orokos zizibol.

Pedig en no vagyok es kozel a 30-as eveim kozepehez es igen, megertem arra, hogy anya legyek. A ferjem szeretne, en meg rettegek. Mert ha bekoltozik nem megy el vagy 20 evig es en nem vagyok benne biztos, hogy idegekkel birnam. Ugyanakkor en sem vehetem el a ferjemtol azt, hogy apa legyen.

A felelmemim mint olyanok, hogy nehogy en is olyan szulo legyek mint akiknek a kolykeivel foglalkozom, vagy mi lesz az en kis imadni valo maganyos oracskaimmal amikor senki nem szol hozzam es azt en hogy szeretem....onzo vagyok es irigy.

Egy nagyon kedves baratomon lattam a valtozast 10 evvel ezelott mikor varatlanul kispapa lett.

Teljesen maga alatt volt. Utalta meg a gondolatat is annak, hogy egy kis vakarcs ott fog vernyakolni naphosszat ha kibujik.....

Tok idegenkent kezelte a gyermeket mikor mar megszuletett is...es aztan telt az ido. A kisfiu novogetett es a kedves baratom elkezdte kedvelni. NAgyon.

A kisfiu ma mar orszagos es vilagbajnok ijjasz a kategoriajaban....2 eve egy kislany szuletett nalluk azt mar nagyon varta. Most latja, mennyire konnyu volt a kisfiu es hogy a lanya mennyire hasonlit hozza.

Ennek ellenere azonban en is felek. Rettegek. A gyerekek nem kedveltettek meg magukat velem az idok soran sot...nagyon elegem van a 3 eves kis idiotakbol!!!!!

Szoval normalis az, hogy egnek all a szor a hatadon!!!!

De bele kell ugrani a melyvizbe, csukott szemmel. Meg kell adni az eselyt magunknak.

En no vagyok es en is felek. Mindig a kisfiura gondolok, hatha nekem is ilyen szerencsem lesz pontosan ezert.

De feltem az ejszakaimat, a testemet, az idegrendszeremet, a szabadidomet, a maganeletemet...es meg sorolhatnam.

A megoldast leirtam. Sok boldogsagot, keves rettegest kivanok nagyon sok szeretettel!

Nincs a rokonságodban kisgyerek? Ha van, esetleg próbálj meg vele több időt tölteni, lehetőleg kettesben. Próbáld meg érteni őt! Képzeld el, hogy ő kiszolgáltatott, rád van szüksége, hogy ne legyen baja! És még egy fontos dolog: ne szégyelj gyerekesen viselkedni! Sokan próbálják elnyomni a bennük rejlő gyereket, mert felnőttek. De nem kell! Nem ettől leszünk felnőttek, sőt, szerintem sokkal inkább felnőtt az, aki meri vállalni bárki előtt, hogy néha bizony gyerek. Aki le mer ülni a gyerekével homokozni és ő maga is építi a várat. És nem fél attól, hogy mások mit szólnak. Kicsit muszáj gyereknek lennünk ahhoz, hogy értsük a gyerekeket. És ha már megtanultuk érteni őket, már nem is olyan idegesítőek.

Remélem, segítettem.

Hú, hát vannak itt érdekes válaszok!

A harmadik gyermekünket várjuk a férjemmel... Amikor a fiam megszületett az életünk teljesen megváltozott: nincsen buli, nincsenek haverok, azok szépen eltünedeznek, mert más lesz az érdeklődése egy gyerekes párnak, mint akinek még nincsen. Az ember élete gyökeresen felfordul, az első 1-2 hétben nagyon furcsa és egyben csodálatos érzés is. Hiszen a pici belőled és a párodból született, egy igazi szerelem gyerek! Ahogy telnek az évek, már el sem tudom képzelni, hogy milyen volt az életem nélkülük. A férjem sem egy gyerekbuzi, de a sajátjait mindennél jobban szereti. Fantasztikus, amikor az ember kisfiának első szava az, hogy APA! A férjem teljesen oda- vissza volt tőle! A fiam mostmár 5 éves lesz, a lányom most volt 3 éves és két tündéri, édes locsifecsi, helyes kisgyerek!Apa imádja őket (velem együtt)!

Szerintem egy férfi a terhességet nem tudja úgy átélni, ahogy egy nő, csak akkor tudnak mit kezdeni a kicsivel, ha már kézzelfogható bizonyítékot kapnak róla és megfoghatják. Azonban olyan férfiak is vannak, akiknek csak akkor kezd el érdekes lenni, amikor már lehet velük mit csinálni, játszani, lasztizni, beszélgetni stb.

Kedves leendő Apuka! Remélem, hogy életedből a legszebb dolgot nem fogod kihagyni és saját, EGÉSZSÉGES gyermeketek lesz. Belevágni nehéz, de utána már minden megy mint a karikacsapás! És még valami: Nyugodtan beszélj a félelmeidről a feleségeddel, ő biztosan meg fog érteni téged és közösen valami mindkettőtöknek megfelelő megoldást találtok!

Akinek viszont rémálmai vannak egy gyerektől és herótja van tőlük, annak ne legyen soha saját gyereke, az élje az életét, aludja át az éjszakáit és élvezze a nyugodt kis életét, csak nézze meg magát 10 év múlva, amikor már esélye sem lehet egy saját gyermekre. Egyébként becsülöm azt, aki azt mondja, hogy neki kerek perec nem kell gyerek, mert csak a terhére lenne. Ő legalább bevalja, nem úgy mint sokan mások. Mert egy boldogtalan családban felnőni nagyon nehéz lehet!!

A legjobbakat kívánom: egy 32 éves Anyuka!

Én megértelek, én is ilyen voltam, soha egy gyereket sem fogtam a kezemben, és az, hogy én a hisztis kis gyerekkel leüljek játszani, na azt soha. Mindig azt láttam, hogy üvölt a gyerek a babakocsiban, hisztizik az áruházban valamiért, tiszta kosz a játszótéren....á mondtam nekem nem kell.

De aztán megváltozott minden, amikor a kisfiam megszületett, és tudod, ő volt az első gyerek, akit tisztába tettem, sőt, először életemben akkor láttam pelenkát D. A sajátod más, ne idegen gyerekeket figyelgess, mert az idegesíteni fog, még akkor is, ha neked már lesz.