Na, ehhez mit szólsz?

Én meg szeretném védeni a kérdezőt! Szerintem igen, bunkóság volt ez a férjétől. Ha már megkérdem a Párom, hogy szeretne-e enni pizzát, akkor alap, hogy kettőt csinálok. Nálunk ez így működik. Nehogy már még én szabjam meg Neki, hogy mennyit egyen belőle. Ehhez, mint írtam tényleg nem kell terhesség. Ha esetleg megmarad, na bumm, betesszük a hűtőbe és megesszük másnap. Inkább megmaradjon, mint kevés legyen. Mindketten azt valljuk, hogy úgy esik jól, ha közösen eszünk belőle. :)

Volt olyan, hogy terhesen megkívántam egy kis sütit séta közben. Bementem a cukrászdába és vettem NEKI IS!!!! Pedig Ő aztán nem volt kívánós! Ugyanez fordítva.

Mondjuk a Szüleink úgy neveltek Minket, hogy ne legyünk irigyek és önzőek.

A sárgadinnyés kívánság, pláne januárban, tényleg kicsit extrém már. Nem ítélem el az ilyesmit sem, félreértés ne essék, Nálam is előfordult, ezeken a dolgokon tényleg jót mosolyog utólag az ember. Na de ha egyszer van otthon minden az ételhez, akkor szerintem nem csak magára kellett volna gondolnia az "Úriembernek". Nem hiszem, hogy kicentizve csak egy pizzához való alapanyag volt otthon. Nem vagyunk egyformák...

"Amit máshol nem mertél...itt megkérdezheted!"

Ez az oldal ezért van. Mindenkinek más a fontos kérdés, gondolom arra volt kíváncsi a kérdező, hogy jól gondolta-e, amit gondolt, illetve hogy, túlreagálta-e. :)