Vezetsz blogot gyermekednek, mit szólsz ehhez?

Nos, ez az utolsó bejegyzés ebben a blogban. Lezárom. Nem akarom tovább írni.

Hogy miért nem akarom tovább írni? Majd mindjárt megpróbálom összeszedni az okokat.

De a tény az tény: több hete valami apropóra várok, aminek kapcsán méltón befejezhetem a blogírást: pl. hogy 30 éves lettem, vagy hogy Lara hamarosan két éves lesz, vagy hogy visszamegyek dolgozni, stb.

Több oka is van, hogy befejezem, és minden olvasót szeretnék megtisztelni ezek őszinte felsorolásával. Nem fontossági sorrendben az okok a következők:

1. Larával szemben tisztességtelen, hogy kiteregem az életét a megkérdezése nélkül, ország-világ előtt, képekkel, mindennel együtt.

2. Unom a saját szövegem, marha közhelyes az egész, rossz visszaolvasni, olyan gyerekesnek tűnnek az írások: magyarázkodás, önigazlolás, nyilvánvaló meglátások, stb.

3. Nem tudom belőni azt a "bizalmi szintet", ami mindenkivel szemben megfelel, aki olvassa a blogot. Ha túl általános vagyok, az unalmas, de ha meg túl személyesre fogom, az nem tartozik mindenkire, minek teregessem ki a saját lelkemet.

4. Lezárult egy korszak. Túl vagyok a "hozzászokáson", nincs szükségem erre a "mankóra". Én vagyok Lara anyukája, és ő az én drága kislányom, és ehhez semmi hozzátennivalóm nincs, kihalt a közlési vágyam.

Még egy ideig fennhagyom a dolgokat, aztán azt hiszem, visszamenőleg is eltűntetem a blogot a nyilvánosság elől (remélem, van erre mód).

Köszönet mindenkinek a lelkesedésért, a bátorító kommentekért!

Sziasztok!