Mit szóltok kedves anyuka társaim ehhez a történethez?

Bunkó volt ez nem kétséges.De azért,az idősebbeket sem kell félteni,pár hónapos kisfiammal majdnem fellöktek a buszmegállóban,hogy hamarabb szállhassanak fel,ezt mankóval és terhesen is eljátszották,nem csak ők, a tinik,és a felnőttek között is sok ilyen van.A múltkor egy 50 körüli láthatólag teljesen jó állapotban lévő pesti banya fel akart állítani egy kismamát,mert neki hely kell,mert Ő öreg.Ez emberfüggő,és nevelésfüggő.

Maradjunk annyiban, hogy egyik oldalt sem kell félteni. A terhes, nagy hasú kismamának alap, hogy át kellene adni a helyet! Ahogy a 90 éves öreg nénikének is. De például azt nagyon bírom, mikor felszáll anyuka a gyerekkel, átadom a helyet a kicsinek, de ő nem akar leülni, áll egész végig, anyuka viszont leül. Vagy felszállok a kisgyerekemmel, anyuka ül 2 üléses helyen mellette a kicsi, aki kb. egyidős az enyémmel, a busz tömve, a gyerekem alig tud kapaszkodni, de nem tenné meg, hogy átadja a helyet az enyémnek, vagy legalább a sajátját ölébe vegye. Ha ilyen van én mindig az ölembe ültetem a kislányom, hogy más is le tudjon ülni. Na mindegy, mindennek megvan a módja, szépen kell kérni szerintem.

Csak csendben megkérdezem, hogy azok a kedves anyukák, akik itt bunkóznak, böszméznek és egyéb válogatott cifraságokat szórnak a buszos nőre, vajon mennyivel jobbak????

Már elnézést,de én idős embert nem állítottam fel,még akkor sem ültem le mikor hellyel kínáltak,mikor mankóval jártam.Mindig átadom a helyem ha tehetem,mégis engem terhesen,meg kisgyerekkel,fellöknek,és nem engednek leülni,és nem 6 éves gyerekem van,hanem még csak 1 éves,szóval igen bunkó volt a nő,engem is felállított egy illetve csak akart 39 hetes terhes voltam felálltam,hogy megmutassam,szédelegtem folyton így meggondolta magát.Mindenki magából induljon ki kedves utolsó.

Hogy ki mennyivel jobb a kérdésben szereplő anyukánál, azt mindenki saját maga tudja... Tudom azt, hogy középiskolás koromban egyszerűen nem tudtam megtenni, hogy kisgyerekesnek, idős embernek, vagy nagy pocakú kismamának ne adjam át a helyem, mert egyszerűen rosszul éreztem volna magam egész úton. Még akkor is átadtam, ha éppen egy másik buszt engedtem el előtte azért, hogy hazafelé ülni tudjak, mert tényleg fáradt voltam... Azt is tudom, hogy most, hogy én vagyok 9. hónapos pocakos, mennyire nem érdekel senkit, hogy élek-e, halok-e éppen... Átnéznek rajtam, még akkor is, amikor a pocak mellett még a kiscsoportos fiam is ott van mellettem, és rá is vigyáznom kell. Ha mégis feláll valaki, az általában vagy maga is az idősebb generáció tagja, vagy olyan középkorú nő, akinek lehet saját tapasztalata a nagy pocakkal buszozás szépségeiről... Ami engem a leginkább bánt, az az általános-középiskolás gyerekek viselkedése, akiknek már eszükbe se jut helyet átadni, de még a buszmegállóban is simán a pocakos fejemre fújják a cigifüstöt (dohányzási tilalom ide vagy oda), miközben azzal kérkednek, hogy idén "semmiből nem buktak meg". Én már menekülnék a tömegközlekedéstől, és remélem, mire megszületik a picim megint lesz autónk, mert undorodom az egésztől. A koszos, ragacsos busztól, a tudattól, hogy a gyerekem ugyanazon az ülésen ül, amin előtte valami csöves alkoholista folyatta a testnedveit, a magukban beszélő félőrültektől, az anyázó-káromkodó tizenévesektől, a fásult, önző, beteges, boldogtalan embertömegtől...

Igazából egy dolgot nem értek. A többi utas szó nélkül végignézte és -hallgata a történteket?