Anyukák, hogy tudtátok megtenni azt a lépést, hogy elhagyjátok a párotokat?

Megint és sokadjára átvert, újabb nő ügy derült ki, bár történni valószínűleg nem történt semmi. Csak épp betelt a pohár, este megmondtam, hogy legyen vége. Van egy 20 hós fiunk. Mindezek ellenére azt érzem, nem vagyok képes elmenni. Megteszem, mert átmegyek anyumhoz (szomszédban lakik) de ti hogy tudtatok ezen az érzésen felülkerekedni? Én nem tudok. Nem tudom, hogy szeretem e még vagy sem, de ott a gyerek is akinek nem pont ilyen családod képzeltem el. Egyáltalán hogyan fogja viselni ? Miből tartsam el? Hol lakjunk? Rengeteg kétely és kérdés van bennem a hihetetlenül nagy csalódottság mellett. Édesanyám egyedül lakik egy kis házban, 50 ezerből nyomorog havonta. Én is csak gyest és cspt kapok, egyetemre járok levelezőn, most lesz a vizsgaidőszakom. Hogy lehet így megélni? Szeptemberben megy bölcsibe, keresem a munkát, de semmit sem találok. Mit tegyek, mit tehetek?