Miért van az, hogy a legtöbb anyuka irtózik még a gondolattól is, hogy anyósa vigyázzon a gyerekre? Ő is felnevelt legalább egyet, nem?

Ezen már én is sokat gondolkodtam, igaz, lányos anyuka vagyok :-D

Próbálom úgy összehangolni, hogy lányaim ugyanannyi időt tölthessenek minkét nagymamával-nagypapával. Pedig nekem sem felhőtlen a kapcsolatom anyósommal. Mégis ő a gyermekeim nagymamája és a lányok imádják. Anyósom fiús szülő (3 fia van) és csak a legkisebbnek (férjemnek) vannak gyermekei. És végre lányok, ahogy anyósom fogalmaz.

Most már elfogadja a mi elveinket nevelés terén és látom, hogy próbál alkalmazkodni. A gyerekeim tudják, hogy attól, hogy mamánál szabad, attól nem biztos, hogy otthon is :-D

Igen, ezt én is tapasztaltam már itt, de biztos, hogy különböző okai lehetnek...

Pl.

Páromnak van egy kislánya, aki minden hétvégén anyósoméknál van. Nem lenne ezzel semmi gond, sőt, nagyon jól érzi magát ott a kislány.

Most a közös babát várjuk, és úgy érzem neki is jó helye lesz ott, de mégsem annyira mint anyukáméknál. Az ok: anyósomék szeretnek inni... Többször átjöttek már látogatóba, és láttam mindkettőn a piát.

Ennek ellenére, amikor a kislányért jönnek, vagy hozzák, még nem vettem észre rajtuk, éppen ezért a születendő unokájukat sem tiltanám el tőlük, sőt ugyanúgy vihetnék később hétvégekre is, stb...

DE abban a pillanatban, hogy 1x is észreveszem, hogy ittasan vigyáznak a gyerekekre, onnantól nemhogy én, de még a párom sem engedné oda őket. Ez azthiszem így korrekt. De ha az én szüleimmel lennének ilyen gondok, ugyanúgy rájuk is vonatkoznának a szabályok. :-)

Szóval szerintem minden mögött van ok, legalapabb, hogy nem jön ki az anyósával az illető, de ez szerintem egyáltalán nem zárja ki azt, hogy unokázzon, legalábbis nem kellene, hogy kizárja, mert igenis a babának szüksége van mindenkire, aki szereti, és szeretni akarja! :-)

Bocs, kicsit hosszú lett :)

35 hkm

Ezen én is sokszor elgondolkoztam. Azt hiszem, ezekben az ellentétekben nem csak az anyós a hibás, biztos a menyben is van hiba. Tisztelet a kivételnek, amely mint mindig, most is erősíti a szabályt.

Az én anyósom egy főnyeremény. Semmi pénzért nem cserélném el, még a saját anyukámra sem. Nekünk, ha kell mindig Ő vigyáz a gyerekekre, ha valamiért mégsem Ő, akkor apósom.

Sztem sok minden függ attól,hogy milyen az anyóssal a viszony!Ha nem a legjobb,sztem valahol érthető,ha az anya nem őrá akarja bizni a gyerkőcőt.Meg még sok minden lehet az ok,pl. ha az anyós nem olyan higiénikus,vagy nem úgy viszonyul a gyerekekhez,ahogy kellene,vagy nem látja el őket megfelelően.Minden anya lássuk be,a saját édesanyjában bizik legjobban.Én is ilyen vagyok,jobban szeretem ha amyu vigyáz a csemetékre,mondjuk anyóssal a kapcsolatom nem is a legfényesebb,meg ott mindig rumli van,tisztaság az csak ritkán és én ezért nem szeretem,ha ott vannak a gyerekeim...Tavaly nyáron pl.azután kezdődtek a fiam bőr-problémái hogy anyósnál nyaraltak...

Amikor betegek is mindig anyu vigyáz rájuk,ő tudom,rendesen beadja nekik a gyógyszert.

Ha én anyós leszek,nem ilyen leszek,mint az enyém,úgyhogy remélem fogok unokázni.

Az én anyósom begyepesedett a 70-es években, amikor a fiait szülte és felnevelte. Nem hajlandó elfogadni, azt hogy más másként csinálja.

Azt nem tűröm, h a fülem hallatára azt mondja, a másfél éves fiamnak, h gyere gyorsan idd meg ezt a "lötyit" anyád meg ne lássa. Vagy a 10 hós lányomat megetesse szaloncukorral. Vagy főétkezések előtt 20-30 perccel valami ropogtatni-valót tesz le eléjük.

De szerinte semmit se csinálok jól, mert 4 hónaposan már ültethetem őket, és 8 hónaposan a kompba simán beletehetem. És miért szoktatom mászásra?

Nos ... ezek után érthető, h nem bízom anyósra a 2 gyerekemet.