Az utolsó pár nap, ami vagy annyi vagy nem, hogy érintett titeket? Én most nagyon megrémültem az előttem álló feladattól.
Még 9nap és szülök. De nem akarok! Nem a szüléssel van a gond, hanem az utána kezdődő min18évig tartó szereppel. ANYALESZEK, és ez a felismerés most nagyon sokkolt.
Eddig mindennek meg volt a helye a fejemben, hogyan foglalkozok majd az újszülöttel, a csecsemővel, a kisgyerekkel, olyan rózsaszín lányálomként. De ennek a magabiztosságnak vége, és jajjjj. Már azzal bajban vagyok, mi lesz velem kórházban, mikor picurkát etetni kell, hogyan fogom meg. Az összes elsőbabás kismama összes kérdése (butus, komoly stb) elönzönlötte a fejem, és rémülten kapkodok, hogy az eddig "sima" ügyeket is felidézzem.
Ugye ez a pánikroham természetes, és ha már megyünk akkor minden visszaáll a helyére, és csak az idő szűke miatt van ez?
Szia!
Én is éreztem ilyesmit a szülés előtti napokban, hetekben. Szerintem ez normális. Nehezen hittem, hogy menni fog minden, és tudni fogom mit kell csinálni a kicsikémmel. Mégis így lett, jöttek a dolgok szinte maguktól!
Az viszont valóban igaz, hogy attól a perctől ahogy megszületik vége a "nyugalomnak". Életünk minden percében ott fog lapulni az anyaság, és mindíg lesz valami aggódni való! A szeretetnek ollyan formája ez, amit nem lehet szavakba önteni! Hamarosan megtapasztalod!
Sok boldogságot nektek!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!